A Montauk Projekt eredetileg egy interdimenzionális idÅ‘utazásról szóló kísérlet volt. Két testvér, Duncan és Edward Cameron, kísérletét egykor Szivárvány Projekt néven ismerték, majd átkeresztelték FÅ‘nix Projektre. A kísérlet lényege, hogy a galaxisunk bármely pontjára el tudjanak utazni, illetve az idÅ‘ben a múlt és a jövÅ‘ irányába is kiruccanásokat tegyenek. ElképesztÅ‘, hogy ez nem hollywoodi film beharangozója, hanem egy nemrégiben történt kísérletsorozat, amely valósággá vált!

KettÅ‘s élet

A Philadelphia Kísérletre és a Montauk Projektre vonatkozó információkat Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon újságíró hozta nyilvánosságra. Természetesen az illetékesek hivatalosan mindent tagadnak.

A kísérletre a Haditengerészet és a LégierÅ‘ Montauk Point-on lévÅ‘ bázisán került sor 1983-ban. Ebben részt vett Neumann János is, aki a Philadelphia Kísérlet (1943) nehézségeit szerette volna áthidalni. Rajta kívül számos, egykoron a nácik sorait gyarapító tudós is bekapcsolódott a kutatásba, akik kimagasló eredményeket értek el a tértechnikai megoldások és a fegyvertechnikai fejlesztések terén. Az ember nem is gondolná, hogy a lopakodók vagy a szuperszámítógépek feltalálása az ilyen típusú kísérletek (mellék)termékének köszönhetÅ‘.

Az 1970-es években Preston Nichols, elektronikai mérnök, pszí-képességekkel rendelkezÅ‘ személyeket tesztelt. Eközben arra lett figyelmes, hogy a résztvevÅ‘k tudata egy bizonyos napszakban váratlanul összezavarodik és teljesítményük rohamosan csökken. A kutató kiderítette, hogy a zavaró jelek az éterben 412-420 MHz-es tartományba esnek. Ez volt az a szignál, amely összezavarta az alanyait. Ezután követi kezdte a jeleket.

A szálak a Montauk Point-hoz vezettek, ahol a légierÅ‘ radar-antennája sugározta a jeleket. A tudós látta, hogy a szigorúan védett területre Å‘ biztosan nem juthat be, így beérte ennyivel – egyelÅ‘re.

1984-ben egyik barátja felhívta Nichols figyelmét, hogy a bázis már elhagyatott és esetleg át kellene vizsgálniuk. Így aztán bemerészkedtek a területre. A helyszínen magasfeszültségű berendezéseket és iratokat találtak, de semmi konkrétumot nem tudtak kihámozni belÅ‘lük. Nichols rábukkant egy hajléktalanra is a bázison, aki megmagyarázhatatlan módon emlékezett a kutatóra, akirÅ‘l azt állította, hogy eltűnt mielÅ‘tt a bázist kiürítették volna. Igen ám, de Preston sohasem járt a bázison, így ütÅ‘döttnek nézte az emberkét. Egészen addig így vélekedett, amíg egy fesztiválon többen felismerni nem vélték. Preston azonban hiába kutakodott az emlékeiben, semmi olyasmit nem tudott felidézni, ami ésszerűen magyarázta volna a különös találkozásokat. A témát továbbra is jegelte. Pár évvel késÅ‘bb hozta össze Å‘t a sors Duncan Cameronnal, aki akkoriban a mentális telepátia területén végzett kutatásokat.

Ezután Preston és Duncan együtt mentek vissza a Montauk Bázisra. Duncan-nek ekkor számos emlékkép tért vissza a tudatába a korábbi, addig rejtett életével kapcsolatban. Ezeket a pillanatnyi átéléseket videóra rögzítették. Kiderült, hogy Duncan „pszichikus kivetítÅ‘ként” (mint egy projektor) működött, feladata a kundalíni energia-hálózat összpontosítása és bizonyos képekre való koncentrálás volt.

Akinek ez elsÅ‘ hallásra kínai, azoknak elmondom, hogy gyakorlatilag ez úgy működött, hogy pszichikai energiáit egy gépezet felerÅ‘sítette és az általa elképzelt tárgyat a tér és idÅ‘ egy másik pontjára továbbította, és fordítva, valamely elképzelt tárgyat hozott be a létezésbe, a mi háromdimenziós terünkbe.

Egy nem akármilyen szakértÅ‘, Al Bielek szerint, aki a Philadephia-kísérletben is és a Montauk Projektben is részt vett – e tevékenység miatt negyedmillió (!) utcagyerek tűnt el. A projekt elsÅ‘sorban pubertáskorú fiúk elektromagnetikus energiáját használta fel kísérleti célokra.

Ezt követÅ‘en kiderült, hogy Preston egy olyan programozott ember volt, aki egyidejűleg két különbözÅ‘ idÅ‘síkon is képes volt munkálkodni. Erre viszont eleinte azért nem emlékezett, mert memóriatorlaszai jól működtek a fejében (tudatosságában), majd miután ezek gyengültek, egyre több emlékképe tér vissza a másik életével kapcsolatban. Addig azonban csak furcsa idÅ‘kieséseket és minden ezzel járó kellemetlenséget tapasztalt magán, de ezeket nem tudta hová tenni. Például nem tudta mit történt vele a megelÅ‘zÅ‘ órákban, vagy hogy mikor és miként sérült meg. Egyszerűen fehér foltokkal találkozott a múltjában.

Preston amúgy honvédelemmel kapcsolatos szerzÅ‘déseket kötött, de innentÅ‘l kezdve elkezdte aprólékosan figyelni testének jelzéseit. Egyszer összeszedte minden bátorságát és azonosító-kártyáját felhasználva megkísérelt átjutni egy ellenÅ‘rzési ponton egy lezárt katonai részlegbe. Legnagyobb meglepetésére a jelzés zöldre váltott, csakhamar egy irodában találta magát, s az íróasztalon a következÅ‘ névtábla díszelgett: Preston B. Nichols projekt-igazgatóhelyettes.

Ennek nyomán jött rá Preston, hogy kettÅ‘s életet él, de errÅ‘l ez a Preston semmit sem tud!

A bizonyítékok sorát gyarapította Stewart Swerdlow, az egyik Montauk fiú beszámolója, aki az egyik kísérleti alanya volt a projektnek. Így derült fény erre a titkos projektre.

Hol tart ma a tudatkutatás?

Minden jel, dokumentum és bizonyíték szerint Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon igazat állítanak. A kísérletek eredményei pedig önmagukért beszélnek. Mind az egyéni, mind a tömeges tudatmanipulációs technikák rohamléptekkel fejlÅ‘dnek. A nagy titkok természetesen nem szivárognak ki, de valószínűleg afelé tendálunk, hogy egyre többet tudhatunk meg az emberi tudatnak a Világegyetemhez fűzÅ‘dÅ‘ multidimenzionális kapcsolatairól.

A sztori ott kerül újabb és újabb megvilágításba, hogy feltűnhet számunkra a Montauk Bázisnak különleges elhelyezkedése a Föld felszínén, továbbá a Bázis vezetÅ‘inek feltételezhetÅ‘ kapcsolatfenntartása és együttműködése bizonyos földönkívüli lényekkel.

A Montauk Projekt egyik legfÅ‘bb célkitűzése volt az egyéni emberi potenciálok – különösen az erkölcsi, az inspirációs és a tudati képességek – drámai megnövelése.

Nem tudni, hogy hány tudatilag programozott ember él közöttünk, de arra lehet következtetni, hogy sok. Látszólag szakasztott olyanok, mint mások, de amint megkapják a parancsot a tudatalatti programjuk végrehajtására, azonnal átalakulnak, átvedlenek valaki mássá. (ErrÅ‘l majd külön cikkben is fogok foglalkozni.)

A Montauk Bázis elhelyezkedése

Említettem az elÅ‘bbiekben, hogy különleges földrajzi, energetikai és spirituális vonatkozásai vannak magának a helynek is, ahol a Bázis felépült.

A Montauk Bázis az Alganquin indiánok törzsi területén fekszik. Eredetileg a „Manatuck” indián kifejezés olyan hegyet jelent, amely távol esik a megfigyelÅ‘tÅ‘l, vagy ahonnan a megfigyelÅ‘t valaki távolról láthatja.

Egy 1911-ben megjelent könyv tartalmaz egy fényképet „Montauk Piramisairól”. Ezen három piramis, illetve „mound” látható, melyek 7 méter magasak. E piramisok a maguk hármas elhelyezkedésével a Marsra és Egyiptomra utalnak. Ez önmagában még nem sok mindent jelnet, de ha meggondoljuk, hogy a Montauk törzs tagjainak fÅ‘ családi vonala a „Fáraó” nevet viseli, akkor már nem gyanakodhatunk véletlenre. Amúgy pediglen nem különös, hogy a Haditengerészet és a LégierÅ‘ közös bázisa egy szent indián temetkezési helyre épült?

Többen úgy vélik, hogy Montauk az Å‘si Atlantisz egyik el nem süllyedt darabkája, s az Å‘slakos indiánok közvetlenül az atlantisziak leszármazottai. Long IslandrÅ‘l van tehát szó, amelyrÅ‘l azt gondolja a legtöbb geológus, hogy jelenlegi helyére csak jégkorszak végén került, s valószínűleg az északi sarkvidék térségébÅ‘l sodródhatott ide.

S akkor még nem beszéltünk a szakrális geometriáról. A p54-es piramis Montaukban éppen 100 fokra esik az egyiptomi Nagy Piramistól, feltéve, hogy 12-es felosztást alkalmazunk. Ezen kívül még számos összefüggést fel lehetne sorolni más kultúrák és a Montauk között, de én ettÅ‘l eltekintenék.

A Montauk-ügy fejleményei

Duncan Cameron sok kísérletben vett részt. Ezeknek köszönhetÅ‘en egy élÅ‘, két lábon járó „kapcsolódási ponttá” vált bolygónk energetikai rendszeréhez. Több éven át tartó ezoterikus kiképzését követÅ‘en megismerte a Földanya energiahálózatának különbözÅ‘ szintjeit, s képes volt információkat kiolvasni belÅ‘le. Egy idÅ‘ után már tudatosan el tudott ültetni benne gondolatokat és még az idÅ‘érzékelést is meg tudta benne változtatni a tömegek számára.

Amire azonban senki nem számíthatott, az az volt, hogy nem csak a megkívánt mentális információk kerültek bele a Föld asztrális terébe, hanem a rejtett információk is továbbításra kerültek, felgyorsítva ezzel az emberi tudatosság evolúciós fejlÅ‘dését.

A Montauk Projekt egyik fejleményeként értékelhetjük, hogy az emberek egyre inkább kezdenek ráérezni a rejtett képességeikre és egyre érzékenyebbé válnak. Vannak, akiknél már kezd beindulni a spirituális adottságuk némelyike: testbÅ‘l kilépni, utazni az idÅ‘ben, materializálni erÅ‘ket stb.

A projekt során megpróbálták felfedni a Föld Akasha Krónikáját, mert attól tartanak, hogy a pólusváltással a bolygó mágneses mezÅ‘je is összeomolhat és ennek egyik következménye a Föld emlékezettárának megsemmisülése lenne, a másik pedig az egyéni emberi memóriák törlÅ‘dése. Ezért komoly erÅ‘feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a mágneses mezÅ‘t megóvják. Erre annál is inkább szükség van, mert az elmúlt fél évszázadban nem csak veszít erejébÅ‘l, de egyre instabilabbá is válik ez a mezÅ‘. Ennek tudható be a Föld mágneses pólusainak a vándorlása, illetve elmozdulása, amely a Föld mágneses térképének átrendezÅ‘déséhez vezet és megzavarja az élÅ‘lények vándorlási útvonalait, az egyéb életműködéseikrÅ‘l nem is beszélve.

Ez alól az ember sem kivétel. A föld mágneses terének változásával az emberek befolyásolhatóbbá, ingerlékenyebbé és bizonytalanabbá válnak. Az érzelmeink és az emlékeink szempontjából roppant fontos a mágneses mezÅ‘ stabilitása és minden változása, hiszen a társadalmi szintű változások ettÅ‘l függnek. Figyeljük meg az elmúlt évek kríziseit, mely ritmusa párhuzamba állítható a frekvencianövekedéssel!

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Föld szívveréseként számon tartott Schumann-rezonancia a maga megszokott 7,8 Hz-es frekvenciájáról elmozdult, Gredd Braden szerint 8,6 Hz-re nÅ‘tt. Ehhez próbál alkalmazkodni az emberiség, de ezt az újabb, gyorsabb ritmust nem mindenki tudja követni. Drunvalo szerint jelenleg 11,2 Hz-nél tartunk, ami további gyorsulást jelent, s amikor a 13 Hz-et eléri, akkor Gregg szerint nagy változások fognak bekövetkezni.

Akik hisznek a dimenzióváltás Drunvalo-féle forgatókönyvében, azok arra hívják fel a figyelmet, hogy a dimenzióváltás három és fél napja alatt a mágneses mezÅ‘ nullára fog csökkenni, ezért fontos, hogy az ember tudati védelemmel rendelkezzen ezen anomália ellen, máskülönben elveszítheti az emlékeit.

Boldog napot!