1939. május 6-án délben protestáns teológusok, lelkészek és hívek gyülekeztek Wartburg várában, hogy megünnepeljék az „Intézet a Német Egyházi Életre Ható Zsidó Befolyás Kutatására és Eltávolítására” megalakulását. Wartburg vára azért volt e tekintetben jelentÅ‘s, mert Luther 1521-ben itt fordította le a teljes Bibliát német nyelvre.

Siegfried Leffler (1900-1983) protestáns lelkész beszédében azt ecsetelte, hogy a Harmadik Birodalom népe nemsokára „egy hamisítatlan evangéliumot" fog kapni. Kifejtette, hogy ez a mű a kereszténységet és a Bibliát megtisztítja a zsidó befolyástól, s ezzel a reformáció végképp be fog teljesedni.

Mint azt tudjuk, a felvilágosodás eszmeáramlata a 17-18. században erÅ‘teljesen megváltoztatta a Biblia magyarázatait. A vallás helyére az ész és az anyagelvű tudomány lépett. Természetesen válaszolnia kellett a tudománynak az emberi faj eredetének a kardinális kérdésére is. A primitívnek bélyegzett természeti népek antropológiai kutatása nyomán az a nézetrendszer terjedt el, hogy az emberi faj rasszokból áll és ilyen alapon erÅ‘sen megkérdÅ‘jelezÅ‘dött a közös tÅ‘rÅ‘l, hovatovább, IstentÅ‘l való származás gondolata. Innen egyenes út vezetett a fajelmélethez, melynek egyik állomását a rasszok közötti egyenjogúság hiánya jelentette. Darwin A fajok eredete című munkája csak tovább erÅ‘sítette ezt az elképzelést. Darwin szerint a civilizált fajok talán egyszer majd kipusztítják a vad fajokat a világban. Amúgy pedig a „fehér faj” – vonták le többen – magasabb rendű a többinél.

A darwini evolúció értelmében a fajok egyedei egymással vetélkednek. A természetes szelekcióról egyesek úgy gondolták, hogy azt a társadalomban zajló folyamatokra is lehetne alkalmazni.

Azután jött Ernest Renan (1823-1892), aki Jézus élete című munkájában (1863) azt állította, hogy Jézus csak egy ember volt, aki megtagadta zsidóságát, majd „túllépett saját faji korlátain". Renan 1855-ben így nyilatkozott: „Én vagyok az elsÅ‘, aki felismertem, hogy a sémi faj szembeállítva az indoeurópai (árja) fajjal valójában az emberi természet alsóbbrendű összetevÅ‘jét jelenti.”

A Harmadik Birodalom fÅ‘ ideológiáját az árja rassz elmélete adta, amely az árják kiválasztottságát hirdette, s amelybÅ‘l csak egy torz eszme származhatott: az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus azt jelenti, hogy faji alapon a zsidók alacsonyabb rendűnek számítanak. EbbÅ‘l következett számukra egy olyan kereszténység és egy olyan Biblia gondolat, amelyben nem szerepel a szerintük alacsonyabb rendű faj. De a Biblia ennek totálisan ellentmond, hiszen az Újszövetség igazolja az Ószövetséget a mai keresztény álláspont szerint. Mi több, beszámol arról is a Szentírás, hogy Jézus zsidóként látta meg a napvilágot.

Mindezek szellemében a Harmadik Birodalom nekilátott átértelmezni vagy hitelteleníteni a Bibliát. Így például „bebizonyították”, hogy az Ószövetség csak a babilóniai fogság után (i. e. 5. sz.) keletkezett. A következÅ‘ lépés az volt, hogy a Bibliát babiloni és egyéb mítoszokkal hasonlították össze, s ezzel próbálták bebizonyítani, hogy egy mítoszokból készült tákolmány, amelyet emberi elmék raktak össze valamilyen sajátos szándéktól vezérelve. KésÅ‘bb az Ószövetség moralitását állították pellengérre. Olyan hírességek, mint Richard Wagnert, vagy Nietzsche is osztotta az árja vallás elÅ‘rébbvalóságát a kereszténységhez képest.

Adolf Hitler teljes mértékben hitt Jézus árja származásában, s Pált tette felelÅ‘sség az amúgy árja kereszténység judaizálásáért. Így az 1939-ben alapított wartburgi Intézet egyik munkája az árjásított Biblia kiadása volt. Walter Grundmann teológus kapta ezt a nagy feladatot. Ennek szellemében elsÅ‘ként az Ószövetséget kiszakították a keresztény Bibliából, minthogy az Ószövetség Istenképe merÅ‘ben eltér az újtestamentumi IstentÅ‘l. Ezután következett az Újszövetség revíziója. A négy evangéliumból egyet fabrikáltak. Ennek összesen négy része volt: „Jézus, a megváltó”; „Jézus, az Isten fia"; „Jézus, az Úr"; valamint a keresztény közösség kialakulása. Kihagyták belÅ‘lük a személynevek és a helynevek egy részét csak úgy, mint Jézus családfáit, a KeresztelÅ‘ Jánosra vonatkozó passzusokat, a keleti bölcsek látogatását stb.

Összességében a Jézusról szóló, ószövetségi próféciákat gyomlálták ki az ÚjszövetségbÅ‘l.

Minden nem tetszÅ‘ dolgot átneveztek, így lett a sabbat ünnepnap, a pészah pedig húsvét, vagy a Messiás Megígért. Az Újszövetség 20. századi náci verziója 1940-ben jelent meg Isten üzenete címmel. Ez volt a náci biblia, melyet magától értetÅ‘dÅ‘en eredetiként tálaltak a német népnek.

A náci protestáns teológusok a háborút követÅ‘en is tevékenykedtek. Még olyan is akadt köztük, aki visszafogadott az egyház, s díszpolgárrá avattak. A „zsidótlanított biblia" szerkesztÅ‘je, Walter Grundmann 1945-ben szovjet hadifogságba esett, de kiszabadult, s 1954-ben az eisenachi lelkészképzÅ‘ fÅ‘iskola rektorává nevezték ki. Az NDK nagy hírű teológusaként olyan bibliakommentárokat írt, amelyek még a nyolcvanas években is kötelezÅ‘ tananyagnak számítottak a német akadémiákon. A sors pikantériája, hogy egy idÅ‘ben az úriember a keletnémet titkosszolgálat ügynöke is volt.

Ha pedig valaki azt hinné, hogy a „zsidótlanított biblia” eltűnt a történelem süllyesztÅ‘jében, akkor hadd említsem meg, hogy a mai napig teológiai viták tárgyát képezik a mitológiai összehasonlítások és az említett kritikák („történeti magaskritika”).  A Gerhard von Rad (1901-1971) fÅ‘művének számító Az Ószövetség teológiája 2007-ben jelent meg magyar fordításban.

Boldog napot!