A régészet megfejtetlen rejtélyei között tartják számon azt a hat darab négyszög alaprajzú, lépcsÅ‘s piramist, amelyek egy tenerifei falucskában találhatók. A kicsiny település neve Güímar (kiejtve: guimár) és a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén található.

Kérdés: vajon valódi piramisokról van-e szó, vagy csupán kÅ‘halmokról? Nagyon sokáig tartotta magát az a nézet, mely szerint a helybéli földművesek összehordták a köveket, majd halmokba rendezték azokat. Így voltaképpen egy teraszra emlékeztetÅ‘ képzÅ‘dményt hoztak létre. Az elképzelés egyébként nem naiv vagy földtÅ‘l elrugaszkodott, mivel a Kanári-szigeteken egykoron bevett szokás volt, hogy mezÅ‘gazdasági célokra ilyen helyeket alakítottak ki a munkások.

Güímarban valaha még kilenc ilyen piramis létezett, de közülük hármat a lakosság állítólag széthordott, mivel így juthattak legegyszerűbben építÅ‘anyaghoz. De ha ez még nem volna elegendÅ‘ bizonyíték a korábbi piramisépítkezés létére, akkor megjegyzem, hogy Tenerifén egykoron dívott a piramisok emelésének szokása. Ennek jegyében ma is megcsodálhatjuk a piramisokat Santo Domingóban, Santa Barbarában, Garachicóban, Icod de los Viñosban és San Marcosban.

A güímari piramisok gondolkodóba ejtették a kutatókat, akik megpróbáltak valamiféle párhuzamot vonni az azték és a maja, valamit a világ többi táján található igazi piramisok és a güímari gúlaszerű építmények között. Végül egy bizonyos Thor Heyerdahl nevű kutató hosszas tanulmányozás után bebizonyította, hogy ezek a piramisok tudatosan és célzatosan kreált konstrukciók, s nem csak egyszerű agrármegoldások.

Érvei az alábbiakban összegezhetÅ‘k:

• A piramisok nyersanyaga vulkanikus kÅ‘zet, méghozzá távolról származó fajta. Vagyis a környéken nem fordul elÅ‘ ilyen kÅ‘zet, ezért aztán nem lehetett kis munka ideszállítani a köveket.
• A köveket – különösen a sarokköveket – gondosan megmunkálták, mielÅ‘tt a helyükre illesztették volna. Ezt a geológusok is megerÅ‘sítették.
• KötÅ‘anyagot nem használtak az építÅ‘k.
• A helyszínt pontosan kiválasztották és a talajt elÅ‘készítették az alapzat számára.
• A piramisok asztronómiai tájolással kerültek a jelen helyzetükbe, tehát bizonyos csillagok felé orientálták Å‘ket.
• A nyári napfordulókor különleges tüneményt lehet látni a legnagyobb piramisról. Ezt nevezik kettÅ‘s naplementének, ami azt jelenti, hogy a Nap elÅ‘bb egy magas hegycsúcs mögé bukik le, majd újra feltűnik és másodszorra is alászáll.
• A piramisok nyugati oldalán érdekes módon lépcsÅ‘k vannak, amelyeken a napsugarak a téli napforduló reggelén fokozatosan felkúsznak.

Amit viszont máig nem tudunk: kik és mikor emelték e precízen megkonstruált piramisokat?

Tévesen azt hiszik, hogy a piramisokat egy 1881-es földbirtokszerzÅ‘désen említik meg elÅ‘ször. EbbÅ‘l indul ki az az elmélet, mely szerint a téglalap alapú piramisokat minden bizonnyal növénytermesztésre és az állattenyésztésre szánt földek határául alkalmazták. Valójában azonban idÅ‘sebb Plinius már jóval korábban beszámol arról, hogy a Kanári-szigetek területe Hanno, a navigátor idejében (Kr. e. 600 körül) még lakatlan volt, de már akkor díszelegtek ott hatalmas kÅ‘építmények. EbbÅ‘l arra lehet következtetni, hogy egy sokkal korábbi kultúra építette a piramisokat.

Tény, hogy a Kanári-szigetek benépesülése máig megoldatlan kérdésnek számít. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az erÅ‘teljes tengeráramlatok miatt egyáltalán nem könnyű megközelíteni Marokkó irányából a szigeteket, ami pedig kézenfekvÅ‘ megoldás volna.

Annyit sikerült kideríteni, hogy a guancsók (i. e. 2. században érkezett telepesek) a piramisok alatt éltek egy barlangban. A 15. század végéig, amikor megjelentek a spanyol hódítók, Güímar a 10 tenerifei menszi (király) egyikének volt a székhelye. A guancsók végül nyelvükkel és kultúrájukkal örökre eltűntek a történelem színpadáról leigázásuk következtében.

Heyerdahl teóriája szerint a Kanári-szigetek tulajdonképpen egy hajózási központ volt Amerika és a Mediterráneum között. Maga a nagy felfedezÅ‘, Kolumbusz is járt itt. A fanatikus kutató olyannyira hitt az elméletében, hogy a végsÅ‘kig ment el: az 1970-es évek elején Heyerdahl nem kisebb kalandra vállalkozott, mint hogy Marokkóból (Észak-Afrika) és Barbadosra (Karib-térség) hajózott egy lélekvesztÅ‘vel, gyakorlatilag egy papiruszhajóval, a RA II-vel.

Heyerdahlnak végül sikerült megnyernie ügyének a Tenerifén élÅ‘ norvég hajótulajdonost, Fred Olsent. Ennek eredményeképpen egy olyan információs központot hoztak létre, amely bemutatja Heyerdahl expedícióit és a piramisokról szóló elméleteit. A turisták és az érdeklÅ‘dÅ‘k számára 1998-tól látogathatók a piramisok. Néprajzi park néven nyitották meg a csaknem 65 000 m²-es güímari komplexumot.

Boldog napot!