Sokszor találkozunk az egyiptomi templomokban kos fejű szfinxekkel mint a Napisten megjelenési formáival. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mivel érdemelte ki ez az állat, hogy a leghatalmasabb istenség földi megjelenési formájává lépjen elÅ‘?

Egyiptomban szfinxnek nevezik a kÅ‘bÅ‘l faragott, általában fáraófejű, oroszlántestű szobrokat. EzekrÅ‘l viszonylag sokan tudják, hogy a fáraót jelképezik. Azt azonban már jóval kevesebben ismerik, hogy bizonyos esetekben magát a Napistent is szimbolizálhatják. ElÅ‘bbire jó példa a gízai Nagy Szfinx, utóbbira a karnaki templomot a luxori templommal összekötÅ‘, kb.3 kilométerhosszúságú, kos fejű szfinxsor.

Az egyiptomi templomépítészet elválaszthatatlan elemeit képezik a pülónok (két hatalmas kÅ‘toronyból álló kapuk), a sztélék (vésett kÅ‘táblák), az istenszobrok, az oszlopok, az oszlopcsarnokok, és persze a szfinxek. Ha eltöprengünk azon, hogy mit szimbolizálnak a szfinxeket alkotó állati és emberi formák, akkor gyakorlatilag megfejthetjük az üzenetüket és a funkciójukat.

Az egyiptomi mitológiában az oroszlán szinte mindig a szent helyek Å‘rzÅ‘jeként jelenik meg. A Nap Városának – Héliopolisznak – a papjai a keleti és a nyugati horizonton lévÅ‘ túlvilág kapuinak az Å‘rzÅ‘jét látták az oroszlánban.

A szfinx alakjában a napot Å‘rzÅ‘ oroszlán a Napisten fejét viseli. A héliopoliszi napkultusz szerint a fáraó halála után egyesül a Napistennel, ezért a szfinx a Napisten-fáraót ábrázolja. Megjegyzem, a fáraó valójában földre szállt, vagy született isten, ergo istenkirály. Így az iménti leírás elnyeri a teljes értelmét.

A szfinxek a Középbirodalomtól kezdve párosával Å‘rizték a templomok bejáratát. Az Újbirodalom idején a templomok között szfinxsorok vezettek. A szfinxeket ilyenkor azonosították azzal az istennel, akinek magát a szentélyt állították. Karnakban azért találkozunk kos fejű szfinxekkel, mert Amon szent állata a kos.

A kos a teremtÅ‘erÅ‘ szimbóluma. S mint ilyen, az istenek királyának, Amon-Rének az egyik attribútuma. A kos a termékenység férfi aspektusának szimbóluma, imígyen az istenek királyának a jelképe. A kos a nemzÅ‘ erÅ‘t, a teremtés elindítását és működtetését fejezi ki.

A kos kiterjedtebb szimbolikájának megértéséhez tekintsünk a csillagos égboltra, ahol megpillanthatjuk a Kos csillagképet, mely egyúttal a zodiákusnak, vagyis az állatöv csillagképeinek a kiindulópontja (Kos 0. foka) az asztrológiában a mai napig. Ez az egyiptomi kozmogenezisben tehát az alfa pont, ahonnan a teremtés elindul, és ahová minden nagyobb ciklus végén visszatér.

A Kos csillagképnek azonban mélyebb jelentéstartalmai is vannak az elÅ‘bb említetteknél. Ehhez nagyon röviden be kell mutatnunk a precesszió jelenségét.

A csillagképek látszólagos elmozdulásai során a Föld forgástengelye egy 23,5°-os kettÅ‘s kúpfelületen körbejár, pontosabban egy elliptikus körkúpot súrol. A napéjegyenlÅ‘ségi pontoknak az ekliptikán való lassú, nyugat felé tartó mozgása igen lassú, kb. 26000 év alatt ér vissza a kiindulási pontjára. E szerint a Föld kozmikus éve az a durván 26 ezer éves idÅ‘egység, mely során a föld forgástengelye körbejár egy, az ekliptika síkjára merÅ‘leges tengely körül.

EbbÅ‘l következik a kozmikus hónap fogalma. A Nap a 12 legismertebb csillagképen 25 920 év alatt halad át. A Föld tengelye egy furcsa hátráló mozgást végez eközben. Ezek a mozgások együttesen jelölik ki szimbolikusan és energetikailag az adott világhónapokat, vagy más néven kozmikus hónapokat. Ilyenek például: Oroszlán i.e. 10 940 –8 780, aRák i. e. 8 780 – 6 620, az Ikrek i. e. 6 620 –4 460, aBika i. e. 4 460 –2300, aKos i. e. 2 300 –140, aHalak i. e. 140 – i. sz.2020, aVízöntÅ‘ i. sz. 2 020 – 4 170.

Ha alaposan szemügyre vesszük a felsorolást, akkor feltűnhet a Kos csillagképe is. Ez azt jelenti, hogy amikor a Kos kozmikus hónapjában voltunk, akkor egy speciális evolúciós korszakot élt át az emberiség. Gyakorlatilag minden a legfÅ‘bb princípium köré szervezÅ‘dött – ez volt a Kos. Ennek szinte semmi köze nincs a kos állathoz, hacsak annyi nem, hogy a kos szent állattá lépett elÅ‘ e kozmikus analógia miatt. Még egyszer, a Kos korszaka attól a Kosé, hogy a tavaszi napéjegyenlÅ‘ség pontja ebbe a csillagképbe hátrált egy bizonyos idÅ‘szakban. Erre az evolúciós periódusra jellemzÅ‘ az aktivitás, a tüzesség, a teremtÅ‘ erÅ‘. Ha ezeket a princípiumokat összeadjuk, akkor ezek alapján könnyedén a Napistenre asszociálhatunk. ezen felül ide tartozik az új dolgok beindulása, az áldozatok árán történÅ‘ fejlÅ‘dés, a szoláris és maszkulin energiák érája. A Kos idÅ‘szakában rendszerint tért hódít magának a racionalitás és a logika. A legfÅ‘bb erény ilyenkor a hÅ‘siesség. Tehát ekkortájt a megújulás és az új élet lehetÅ‘sége adatik meg az emberiségnek, amely az isteni tervszerűség egyik alkorszakának feleltethetÅ‘ meg. (Ha a 25920 éves teljes ciklusidÅ‘t vesszük alapul.) Ez az én kibontakoztatásának a kezdete, a világ meghódításának a nyitánya. Az átlagemberben a nyitottság és a stílusosság, a művészetekben a szimmetria, a harcban a dicsÅ‘ség, az ezotériában a kifelé irányulás jut fÅ‘szerephez ebben a korszakban.

Összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a Napisten tiszteletét és az egész világra kiterjedÅ‘ hatalmát elsÅ‘sorban az Újbirodalom idején, de alapvetÅ‘en a Kos világhónapjában a kossal reprezentálták. Az istenkirályi hatalom ebben az idÅ‘szakban a kos-kultusz révén élte fénykorát. A fáraó pedig Ré fia volt, így a kos magának a Napistennek vált az egyik szimbólumává.

Boldog napot!