Csodák márpedig vannak! Jézus nem csak életével és halálával mutatott csodát. A hívÅ‘ket és a papság tagjait mindenkoron foglalkoztatta a kérdés: miként változik át a bor és a kenyér Jézus vérévé és testévé? A szellemvilág pedig évszázadról évszázadra válaszolt!
MI AZ EUCHARISZTIA?
Az eucharisztia, más néven úrvacsora, az a keresztény szertartás, amelynek során Jézusnak az utolsó vacsora alkalmával a kenyérrÅ‘l és borról mondott szavait, illetve a cselekedeteit ismétlik meg rituális- liturgikus módon. Az eucharisztia a keresztény felekezetek egyik szentsége.
Az erre vonatkozó egyik igehely így hangzik: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én Å‘benne.” (Jn 6,56)
Ezzel együtt az eucharisztia szó több jelentéssel is rendelkezik. Egyik kontextusban az egész szentmisét, illetÅ‘leg liturgiát jelenti a katolikus és ortodox szóhasználatban. Ilyenkor kis kezdÅ‘betűvel írjuk. A hazai és a nemzetközi) protestantizmus – beleértve a református, evangélikus egyházat, az egyéb protestáns és neoprotestáns felekezeteket is – az eucharisztikus szertartásra az úrvacsora megnevezést használja.
Ezen felül az Eucharisztia a katolikus és az ortodox hitvallás értelmében jelenti még a kenyér és a bor színe alatt ténylegesen jelen lévÅ‘ Jézus Krisztust is. Ez esetben nagy kezdÅ‘betűvel írandó és szinonimája az Oltáriszentség.
Ennyi bevezetÅ‘ után lássunk néhány eucharisztikus csodát!
EUCHARIKSZTIKUS CSODA EREKLYE AZ ITÁLIAI OFFIDÁBAN (1273)
Offida közép-kelet Olaszországban, a Marche tartományban található Ascoli Piceno közelében fekszik. Az eucharisztikus csoda valójában nem pontosan itt történt, hanem a Chieti közelében fekvÅ‘ Å‘si városkában, Lancianóban, de itt Å‘rzik a csodával kapcsolatos ereklyét. Lanciano egyébként egy másik, tulajdonképpen a legrégibb (8. századi) és leghíresebb olaszországi eucharisztikus csodának a színhelye, amelyrÅ‘l külön alfejezetben fogok beszámolni.
1273-ban járunk. Giacomo Stasi felesége, Ricciarella asszonyság egy jósnÅ‘tÅ‘l kért tanácsot, hogy az Å‘t rendszeresen bántó férjét valahogy megbékítse. A jövendÅ‘mondó azt tanácsolta a kétségbeesett Ricciarellának, hogy miután megáldozott, az ostyát vigye haza, süsse meg és por formájában adja oda a férjének. Igen ám, de mihelyst a szentostyát az edénybe helyezte, az hússá változott és vér folyt ki belÅ‘le bÅ‘ségesen.
A történet folytatását a helyi plébános, Michele Mallicani atya, 1280-ban feljegyzett beszámolójából ismerjük. A megrettent asszony az átváltozott ostyára hamut és viaszt öntött, s igyekezett megállítani a vér kifolyását. Miután az asszony látta, hogy hasztalanul próbálkozik, egy lepedÅ‘be pólyálta az edényt annak minden tartalmával együtt, és az istállóba vitte, ahol a trágya alá rejtette.
A munkából estefelé hazaérkezÅ‘ férjének a szamara nem volt hajlandó az istállóba belépni. Végül nagy nehezen sikerült a férfinek betessékelni a szamarat, de az teljesen ellenkezett gazdájával szemben.
A férj annyira dühbe gurult, hogy a feleségét gonosz praktikákkal való mesterkedéssel vádolta meg és továbbra is erÅ‘sen szidalmazta. Ricciarella mindent tagadott, s ezzel bűnt követett el. Egy idÅ‘ után már nem tudta magában tartani a múltat, ezért elment és meggyónta a történteket a lancianói Szent Ágoston kolostor elöljárójának, bizonyos Offidai Jakab atyának.
Bár az asszony bűnbocsánatért folyamodott, nem vallotta be a teljes vétkét. A jóságos szerzetes miután felsorolta az összes lehetséges bűnt, megkérdezte az asszonytól, hogy „Hát csak nem ölted meg Istent?”. Mire a nÅ‘ töredelmesen bevallotta, hogy éppen ezt tette.
Ezután Offidai Jakab atya megkereste a csoda tanúbizonyságát. Az istálló trágyája alól kibányászta a tiszta oltáriszentséget, majd a kolostorba vitte. Néhány nap múlva a szerzetes szülÅ‘falujába, Offidába ment és az eucharisztiát a város lakosainak ajándékozta.
Az offidai emberek egy kereszt alakú ereklyetartóba helyezték a hússá vált csodás ostyát. Az ereklyét, a vérrel áztatott lepedÅ‘t és az edényt a Szent Ágoston templomnak ajándékozták. A mai napig itt találhatók az ereklyék.
A Lancianoban történt, de Offidában tisztelt eucharisztikus csodát több dokumentum is megerÅ‘sítette. Például VIII. Bonifác, II. Gyula, V. Piusz, V. Szixtusz és IX. Piusz pápa bullái, valamint két pápa: II. Piusz és II. Pál által ajándékozott gyűrűk.
Az ostyát többször is alávetették egyházi vizsgálatoknak. 1956-ban Ambrogio Squintani érsek végeztetett el egy vizsgálatot Angelo Lipinszky professzor közreműködésével. A laboratóriumi tesztek során „világosabb foltokkal erezett vöröses barna hússzálakat” találtak. A lepedÅ‘n égési foltokat találtak kisebb vérfoltokkal. Az edényzet külsÅ‘ falán a lepedÅ‘ foltjaihoz hasonló pettyek láthatók.
Az offidai ereklye fÅ‘ünnepét május 3-án tartják. Ezenkívül évente április 25-étÅ‘l kezdÅ‘dik a búcsú, merthogy idÅ‘közben búcsújáró hellyé vált Offida.
A csoda színhelyeként számon tartott Giacomo Stasio és Ricciarella lancianói házat 1582-ben oratóriummá alakították át és az Ágoston-rendi atyákra bízták. A házastársakat a nép ajkán csak „ostyaégetÅ‘k”-nek, illetve a lancianói lakosokat „KrisztussütögetÅ‘knek” hívják.
EUCHARISZTIKUS CSODA BOLSENA VÁROSÁBAN (1512)
A bolsenai csodát Raffaello is megörökítette a vatikáni Apostoli Palota stanzáiban, 1512-ben.
Az etruszk eredetű Bolsena az azonos nevű tó partján fekszik Lazio, Toscana és Umbria között, a Tirrén-tenger és Viterbo közelében. A bolsenai csoda a 11. századi Szent Krisztina templomban történt. A templomot egy szent kislány emlékére emelték, aki 12 évesen, i. sz. 305-ben vértanúságot szenvedett Diocletianus császár keresztényüldözése folyományképpen.
A történeti kútfÅ‘k szerint 1263-ban egy „prágai Péterként” emlegetett pap szentmisét mutatott be Bolsenában. A papot erÅ‘s kétségek gyötörték a tekintetben, hogy vajon az ostya valóban Krisztus testévé változik-e. Az átváltoztatás pillanatában a prágai pap látta, amint az átváltoztatott és megtört ostyából vércseppek hullanak alá az oltárra.
A bolsenai hívek a véres oltárkendÅ‘t körmenet keretében vitték IV. Orbán pápához, aki a közeli Orvietoban tartózkodott. A Pápa meggyÅ‘zÅ‘dött az események hitelességérÅ‘l és 1264. szeptember 8-ai dátummal bullát adott ki, amellyel elrendelte Corpus Domini, Úrnapja ünnepét.
Ezután a pápa megbízta Aquinói Szent Tamást az ünnep liturgikus szövegeinek az elkészítésére, de IV. Orbán pápa halála miatt a Corpus Domini ünneplése csak késÅ‘bb vált egyetemessé.
Azóta a szent ostyából kicsöppenÅ‘ vérrel illetett három márványkövet a bolsenai Szent Krisztina templom „Csoda Kápolnájában” Å‘rzik és kérés alapján megtekinthetÅ‘k. A vércseppek a mai napig egyértelműen láthatók. Az oltárkendÅ‘ az orvietói dómban található. Az ereklye ma a dóm „Korporálé Kápolnájában” tekinthetÅ‘ meg.
A vérrel áztatott oltárkendÅ‘t évente kétszer, Húsvétvasárnap délután és Úrnapján teszik ki közszemlére, az oltárra. Az eucharisztikus csoda tényleges helyén, Bolsenában évente nagy pompával ünneplik meg az Úrnapját. A belváros utcáit friss virágokból készült virágszÅ‘nyeggel borítják be és körmenetben hordozzák a vércseppel illetett kövek egyikét.
A LANCIANOI EUCHARISZTIKUS CSODA TÖRTÉNETE
A közép-olaszországi Abruzzo tartományban, Anxanum romjaira épült Lanciano-ban történt több mint 1200 évvel ezelÅ‘tt a katolikus egyház elsÅ‘ és legnagyobb eucharisztikus csodája. A város Szent Legonziano-nak szentelt templomában egy bazilita szerzetes abban kételkedett, hogy Jézus valóban jelen van-e az Oltáriszentségben. A szentmise alkalmával az átváltoztatásnál az ostya valóban élÅ‘ hússá, a bor pedig élÅ‘ vérré alakult át. A vér összesen öt szabálytalan formájú és eltérÅ‘ nagyságú rögben alvadt meg.
A hússá változott szentostyát 1713-tól egy ezüst Oltáriszentség-tartóban Å‘rzik, míg a vért egy Å‘si kristálykehelyben tárolják. A csodás ereklyéket eleinte a bazilita szerzetesek, késÅ‘bb a bencések Å‘rizték. Ezután 1252-ben a helyi püspök, majd egy pápai bulla a minoriták gondozására bízta.
Ma a Szent FerencrÅ‘l elnevezett szentélyben tartják a szent ostyát és vért. 1902 óta a lancianói eucharisztikus csoda ereklyéi a fÅ‘oltár második tabernákulumában láthatók.
Az ereklyéket 1574-tÅ‘l kezdve vizsgálják tudományos módszerekkel. A legalaposabb tudományos szövettani és laboratóriumi vizsgálatok a következÅ‘ eredményre jutottak:
a hús valódi hús, a vér valódi vér- a hús és a vér embertÅ‘l származik
- a hús fÅ‘ alkotóelemei egy emberi szívet mutatnak: a húsban megtalálható metszetben a szívizom, szívbelhártya, a bolygó ideg és a bal szívkamra
- a hús és a vér ugyanabból az AB vércsoportból való
- a vérben a friss emberi vérre jellemzÅ‘ arányban találtak proteineket
- a vérben van klorid, foszfor, magnézium, kálium, nátrium, és kalcium
Noha a szent vért és a húst már 1200 éve Å‘rzik, s folyamatosan ki van téve olyan környezeti hatásoknak, mint a levegÅ‘ és a hÅ‘mérséklet, ennek dacára megÅ‘rizték eredeti, természetes állapotukat.
A további tudományos igényű vizsgálatok teljes mértékben hitelesítik a Lanciano Eucharisztikus Csodáját. Az ereklyéket évente több tízezer zarándok keresi fel, hiszen ezek a ma ismert legÅ‘sibb eucharisztikus csodához kapcsolódnak.
Boldog napot!
