Az életfeladat szinte megoldhatatlan a türelem princípiuma nélkül. Sokan azt gondolják magukról, hogy Å‘k türelmesek. Sokan azt állítják magukról, hogy türelmes emberek. De min múlik, hogy valaki mennyire képes türelmet gyakorolni? Mi is a türelem tulajdonképpen? Hogyan válhatunk valóban türelmesekké?

A türelem sok mindent jelent, magába foglal és vonz. Például a tűrést. Ami annyit tesz, hogy képesek vagyunk-e elviselni valami olyat, amit igazából az egyik porcikánk sem kíván. A tűrés esetében mindenkinél van egy küszöb, egy mérce, amelyen túl valami elviselhetetlenné válik. Persze sokszor bebizonyosodik, hogy nem volt elviselhetetlen, de az ember olyankor menekülÅ‘re fogja, s igyekszik minél hamarabb, a lehetÅ‘ legkevesebb veszteséggel kilábalni az adott helyzetbÅ‘l.

A tűrÅ‘képességünket nap, mint nap próbára teszi a Sors. Ezeket nevezhetjük nyugodtan türelempróbának. Ezek sokféleképpen jelentkezhetnek: az egészen pici zavaró zajoktól kezdve, a kevésbé tolerálható emberi tulajdonságok ismétlÅ‘désén keresztül, a legnagyobb, elemi megpróbáltatásokig. A lényeg a tűrés és a türelem. A kérdés csak az, hogyan?

Hogyan lehet jópofát vágni valamihez, amitÅ‘l berzenkedünk?

ElÅ‘ször is, nem szükséges jópofát vágnunk mindenhez. Igenis, vághatunk mogorva arcot. Kifejezhetjük, hogy valamit utálunk, gyűlölünk, nem vagyunk képesek elviselni. ez mindenkinek szíve joga. De még mielÅ‘tt elragadtatnánk magunkat, nem számolva a logikus következményekkel, használjuk fel önismeretre azt a néhány másodpercet, ami ilyenkor magától adódik.

Vegyük észre, mire mutat ez rá a belsÅ‘ világunkban!

Vegyük észre, hogy más ugyanerre a helyzetre nem így reagálna! EbbÅ‘l pedig meríthetünk jó példát!

SÅ‘t, könnyen beláthatjuk, hogy mi magunk is megváltoztathatnánk a reakcióinkat, ha akarnánk!

A helyzet sajnos úgy áll, hogy túlságosan könnyen veszítjük el a türelmünket. Miért? Mert hajlamosak vagyunk a látszatra könnyebbik utat választani: az igazam van…, a jogom van…, az igazságtalanság ért… stb. ösvényét. Bizony, nem mérjük fel ilyenkor, hogy a könnyű út ára sokkal nagyobb, mint a nehezebb út. Álljunk is meg egy pillanatra! Mit nevezünk rövid és könnyű, vagy hosszú és nehéz útnak? Könnyebb és rövidebb módon lerendezhetÅ‘ a kihívás, ha utat engedünk a dühünknek, vagy a keserűségünknek, vagy az önsajnálatunknak. Azzal áltatjuk magunkat, hogy levezettük a stresszt, s így akkor nem is marad bennünk semmi feszültség. Nos, jó volna, ha ez mindenkinél csak ennyivel lerendezhetÅ‘ lenne. De az élet engem arra tanított meg, hogy a hosszabb és rögösebb út mindig kifizetÅ‘dÅ‘bb, ami jelen esetben a türelem ösvényének a járása.

A türelem egyúttal azt is jelenti, hogy megÅ‘rizzük a béketűrésünket. Hogyan lehet megÅ‘rizni azt, ami nincs, vagy csak fejletlen bennünk? MindenekelÅ‘tt ki kell fejlesztenünk. A béketűrés fakadhat a jóságból, a szeretetbÅ‘l, a megbocsátásból, az alázatból, az elfogadásból, az elkülönülésbÅ‘l, a hitbÅ‘l, a megértésbÅ‘l és a bölcsességbÅ‘l egyebek mellett. Minden esetben közös a tÅ‘: kivárni és elfogadni a személyeket és az eseményeket olyannak, amilyenek. Mindeközben nem ellenállni, nem lázadni, nem harcolni, nem ellenkezni, hanem tűrni.

Egy ember a mai tudatszintjén nem ismerhet meg mindent. Nem tudhatja teljes pontossággal, hogy mi miért történik vele. De hiheti, hogy mindennek oka és célja van. Továbbá elhiheti azt is, hogy ami vele történik, az jó célra vezet. Ha ezen túl van, akkor kell még egy adag bizalom a tekintetben, hogy az isteni erÅ‘k girbegurba, kifürkészhetetlen kalandjaiban részt vegyen. S el kell fogadni a ráosztott szerepet.

Mindenki színes maszkban játszik itt a Földön, egyszerre nem is tudnám megmondani, mennyiféle szerepet. Ezek között vannak szimpatikusak és antipatikusak. Van, aki szeret tetszelegni a szerepében, van, aki ki akar törni belÅ‘le. Spirituális szempontból az a teljesítmény, ha merjük levenni az álarcunkat, akár gazdagok vagyunk, akár szegények, akár van szégyellnivalónk, akár nincs. Ha valaki igazán bátor, az a hibáival együtt is meg meri mutatni magát. Minden embernek van valamennyi gyengesége, amit többnyire szégyell vagy rejteget. A türelmes embernek önmaga irányában is gyakorolni kell a türelmet. Nem lehet keresztülvágtatni az életen és minden karmikus kényszerzubbonyt egy pillanat alatt lerakni, mert a türelem egyik mértékegysége az idÅ‘.

Az idÅ‘vel való zavaros viszony a türelmetlenség egyik üzemanyaga. A fontosság, a magunk és az események fontosként való beállítása, sokszor elhangolódásokat okoz a sorsunkban. Fel kéne ismernünk, amikor mást akar belÅ‘lünk kihozni az élet, s mást akarunk mi megélni az életbÅ‘l. Arról beszélek, amikor az ember nem kaphatja meg, amit akar. Ilyenkor a kivárás lehet az egyik legjobb válasz. Megtenni, amit meg kell, a cél érdekében. Nem tenni, ami nem szolgálja céljaink kibontakozó megvalósulását. Ezen felül pedig bölcsen kivárni, amíg az események maguktól érnek el hozzánk. Ilyen esetben az idÅ‘ másodlagossá válik, s amíg telik, addig felhasználható egyéb szép és jó dolgok teremtésére és átélésére, mígnem a jelen elérkezik az általunk áhított ponthoz.

A türelmetlenségünk sokadik oka a görcsös akarat. Az ember nem csak azonnal, vagy rövid idÅ‘n belül, hanem mindig az elvárásai, az elképzelései szerint akarja a dolgokat elérni vagy megtörténni látni. Ez egy rossz szokás, tömény egó! A gyenge jellem sajátossága az uralkodási hajlam. Na, persze attól nem kell félnünk, hogy önmaga ellen fordítja és önmagán gyakorol vele. ErrÅ‘l szó sincs.  Az uralkodás, a kontrollálás, a manipuláció a vérünkben van. A türelmetlenségünk csupán egy válságtünete személyiségünk aberrációinak.

A türelem véleményem szerint egy állapot, amely az alázatból és a tiszteletbÅ‘l fakad. Ki iránt? A TeremtÅ‘ iránt. Ha úgy tetszik, az Életet irányító Intelligenciák iránt. A türelem lehet szakítópróba. A türelem lehet edzésgyakorlat. A türelem olyan valami, amit a tulajdonosa szinte észre sem vesz. Ugyanakkor sok-sok megtapasztalás gyümölcse a türelem. Ezért senki ne bánkódjon, aki intoleránsnak találja magát bizonyos szituációkban, mert azok csupán lehetÅ‘ségek, hogy türelmünket pallérozzuk, kifejlesszük és kiterjesszük életünk minden egyes mozzanatára. A béke, a nyugalom és a jóindulat irányába haladni csupán döntés kérdése. Fontos, hogy tudjunk egótól mentesen tanulni a hibáinkból.

Jó gyakorlást és kitartást kívánok Mindenkinek! Cél a türelem általi önuralom elérése. EttÅ‘l jobban aligha teremthet magának a türelmetlenkedÅ‘ emberi psziché. Ha nehézségekbe ütközöl, akkor nyugodtan meríts erÅ‘t ennek a cikknek a soraiból!

Boldog napot!