A tudósok nemrégiben rátaláltak a Pokolra!
Az 1970-es években a Szovjetunióban, konkrétabban Szibériában egy geológusokból álló csoport ásványkincsek után kutatott a föld alatt. Számos fúrást végeztek abban a reményben, hogy kiterjedt kÅ‘olaj- és földgázmezÅ‘kre lelnek majd. Úgy tűnik azonban, hogy valami egészen más dologra bukkantak.
A Kola-félszigeten járunk, annak is az északnyugati részén. Ez a régió Murmanszk kikötÅ‘városához tartozik. Neve a számi Guoládat – „halban gazdag vidék” – szóból ered. Északon a Barents-tenger, délen és keleten a Fehér-tenger határolja. Kiterjedése nagyjából 100 000 négyzetkilométer.
A félsziget belsejében található Lovozero, ahova anno a nomád számikat telepítették le.
A mélyfúrásokat végzÅ‘ szovjet szakemberek hatalmas elánnal vetették bele magukat a munkába. Az egyik helyszín éppen a Kola-félsziget volt. A kutatók célja egy minden eddiginél mélyebb lyuk fúrása volt. A legmélyebbre fúrások nélkül a11034 métermély Marianna-árokban juthatott korábban az ember. Igaz, nincs olyan tengeralattjáró szerkezet, amely ebben a mélységben az irdatlan víznyomást kibírná. Ezúttal azonban nem a víz alá, hanem a föld alá merészkedett az ember.
Az orosz és norvég tudósokból álló csoport több mint 14 kilométerre nyomultak a földkéregbe. A projekt vezetÅ‘je Dr. Dimitrij Azzakov és a norvég Barn J. Nummendahl volt.
Minden a vártnak megfelelÅ‘ ütemben haladt, mígnem váratlanul a fúrás kilencedik kilométerénél a fúrófej egy kÅ‘zetrétegbe ütközött. Úgy tűnt, hogy az órákon keresztül küzdÅ‘ fúrófej lassacskán megadja magát. Az egész fúrószár remegett. Végül nagy nehezen felgyorsult, amibÅ‘l azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy minden bizonnyal egy üregbe vájt magában utat.
Ekkor a szokásos forgatókönyv szerint a fúrófejet kihúzzák és mikrofont engednek a mélybe, hogy lehallgassák a föld hangjait. Ennek a fajta lehallgatásnak a lényege, hogy hangminták által vizsgálják meg a földmozgásokat és a lemezaktivitást a ki tudja milyen méretű üregben.
Mivel az elsÅ‘ hangminta vételezés során meglehetÅ‘sen szokatlan rezgéseket detektáltak, újabb mikrofonokat engedtek az üregbe. Az eredmény ugyanaz lett: a mikrofonok a föld elvárható morajlása-dübörgése helyett „ezernyi ember fájdalmas üvöltését” közvetítették.
Dr. Azzakov így nyilatkozott: „Kezdetben minden rendben ment, de 14,4 kilométeres mélységben a fúrószár erÅ‘sen melegedni kezdett, amire az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy nagy kiterjedésű üregbe ért. Ebben a barlangban a hÅ‘mérséklet is elképesztÅ‘en magas volt. Számításaink szerint elérte az 1000 ºC -ot. Ez semmiképp nem egyezik azzal, amit vártunk. Odalent szó szerint a pokol lángjainak kell égnie.”
A jól hallható férfi és nÅ‘i sikolyokról hűen tanúskodnak a felvételek. Ezek elérhetÅ‘k a következÅ‘ portálon: http://www.youtube.com/watch?v=8iPIXq_jGMQ
A felvétel 1977-ben készült és eléggé visszhangos, de ettÅ‘l még hitelesnek fogadhatjuk el a fájdalom és az Å‘rület hangjait.
Ismét a fúrás vezetÅ‘jétÅ‘l idézek:
„Amikor a szuperérzékeny mikrofonokkal a talajmozgásokkal járó zajt akartuk felvenni, egy különös, magas frekvenciájú hangot érzékeltünk. ElÅ‘ször azt gondoltuk, hogy ez műszereink hibás működésébÅ‘l ered, de a hanganalízis kimutatta, hogy nem errÅ‘l van szó. A letisztított és zajtól megszűrt felvételeken emberek fájdalomkiáltásai is sikolyai hallatszottak. Nem tudom hányan lehettek, de több ezer, ha nem millió hang keveredett egymással. Azonnal felfüggesztettünk minden további kutatást.”
Városi legendának beillÅ‘ esemény történt azon az éjjelen. Az ominózus idÅ‘pontban váratlanul füst tört fel a furatból, majd a füstbÅ‘l egy denevérszárnnyal rendelkezÅ‘ több méteres lény röppent fel. Néhány másodpercig körözött a meghökkent emberek felett, ezt követÅ‘en tovaszállt a sötét éjszakába. Ezek után nem csoda, hogy hatalmas pánik lett úrrá a munkásokon. A közeli város összes mentÅ‘autóját a helyszínre vezényelték. Csak komoly dózisú nyugtatókkal sikerült egyeseket lecsillapítani. Többen kórházba kerültek.
A geológusok táborát a hadsereg vonta kordonnal körbe, s azóta senki sem közelítheti meg azt a helyet. Csak a szinte azonnal hazaküldött tudósoknak köszönhetÅ‘, hogy ez az eset ki tudott szivárogni, mert amúgy a Szovjetunióban hírzárlatot rendeltek el ezzel kapcsolatban.
Az elsÅ‘ hivatalos, a pokol létérÅ‘l szóló publikáció az Ammenusastia című finn ismeretterjesztÅ‘ magazin augusztusi számában jelent meg, s úgy fogalmaz, hogy szovjet és norvég tudósok talán felnyitották a pokol kapuit.
A kutatócsoport több tagja örökre elbúcsúzott a projekttÅ‘l. A szakértÅ‘ pedig abbéli reményének adott hangot, hogy „ami odalent van, az örökre ott is marad”.
Mindenesetre Dr. Azzakov az esetet megelÅ‘zÅ‘en egyáltalán nem volt vallásos beállítottságú, s nem is hitt a mitikus helyek létezésében. Bár a kutató továbbra is szkeptikus maradt, viszont azóta hisz a pokol létezésében.
Boldog napot!
