BEVEZETÉS – A SZENTFÖLDI TEMPLOMOK
MitÅ‘l aktuális ez a kérdés?
Nos, mostanság kezd rogyadozni a vallások eddig szilárdnak hitt építménye. Az emberek kezdenek kijózanodni és a tényeket, hovatovább, megtapasztalható tudást igényelnek arra vonatkozóan, hogy amit eddig hallottak, az ténylegesen létezik és nem csak néhány igazság jól becsomagolt és megmarketingelt formája.
A mai Szentföld egy olyan szeglete a világnak, ahol a bibliai idÅ‘ben számos csoda történt. De vajon tényleg megszentelt föld Betlehem, Názáret, Jeruzsálem, a Genezáreti tó és a megannyi földrajzi hely? Valóban Jézus és a szentek energiái hatják át a ma nem éppen a békéjérÅ‘l híres térséget? Mit árul el a régészet, a spiritualitás és a szabad gondolattársítás, no és persze az intuíció a számunkra? Vajon érdemes-e elzarándokolni a Szentföldre szentségért? FelvetÅ‘dik az igazság keresÅ‘jében az a kérdés, hogy mi igazolja Biblián kívül, hogy például Jézus valóban Betlehemben született? Vagy Názáretben? A jeruzsálemi „Szent Sír” templomban valóban Jézus sírja látható? Egyáltalán, hittek-e a korabeli emberek Jézus feltámadásában?
JÉZUS LÉTEZÉSE
Volt korszak, amikor még Jézus létezését is tagadták, illetve amikor embernek titulálták megfosztva Å‘t ezzel minden isteni minÅ‘ségétÅ‘l. Erre az adott alapot, hogy a 4. századig, amíg Nagy Konstantin császár nem terjesztette el a kereszténységet, ténylegesen csak egy vallás volt a sok közül a Római Birodalomban. Ez történelmi tény.
Ha valaki csak rápillant a Szentföldre, láthatja, hogy mindent beborítanak a kövek: a sivatag köves, a templomok kÅ‘bÅ‘l épültek… Amikor el akarták pusztítani egymás templomait a viszálykodók, akkor azt csak egyféleképpen tehették: földig rombolták. Ezután a maguk szentélyét építették fel a helyére, ha akarták. Az alapok tehát a korábbi korszakok templomai voltak. Így a szentföldi ásatások során rengeteg kincset találhatnak, hiszen a kultikus helyek aligha változtak az évszázadok alatt, s a különbözÅ‘ kultúrrétegek egymás alatt-felett találhatók rétegzÅ‘dve. Ez a tény lehetÅ‘vé teszi, hogy konkrét bizonyítékok után kutassunk a szent helyeken akár kétezer esztendÅ‘ távlatából.
Ez a gyakorlatban átlagosan 10, de alkalmasint akár 20 méteres mélységet is jelenthet. Igaz, hogy ezek régészeti és nem kifejezetten vallási bizonyítékok, de a kettÅ‘nek miért kellene eltérnie egymástól? Erre csak egy logikus magyarázat adódik: mert nem teljesen úgy történtek az események, ahogyan beállítják Å‘ket. De lássuk elÅ‘bb a „bizonyítékokat”!
A legjelentÅ‘sebb szentföldi templomok alatt már végeztek ásatásokat az archeológusok. A kutatások azt igazolták, hogy Jézus idejében ezeken a helyeken szent kultuszok virágoztak.
Eklatáns példa a szent helyek történetiségérre Hadriánusz római császár templomrombolási szériája. Történt ugyanis, hogy a zsidó Bar Kochba lázadása okán i. sz. 135-ben a császár elpusztítatta a szentföldi zsidó és keresztény kultusz-helyeket, majd pogány templomokat építtetett rájuk. EbbÅ‘l következik, hogy az érintett szent helyek valóban léteztek, tehát nem mítoszok.
Nagy Konstantin császár és édesanyja, Szent Ilona i. sz. 325-ben keresztény bazilikákat kezdett építtetni. Ezek maradványai Betlehemben és Jeruzsálem megtalálhatók.
614-ben a perzsa dúlás ideén Szentföld számos keresztény szent helye elpusztult, ámde Omár kalifa i. sz. 638-ban engedélyt adott a keresztény szentélyek helyreállítására.
1009-ben Hakim szultán valóban sok szent helyeket pusztított el, ezért a keresztes háborúk legfÅ‘bb oka elvben a szent helyek védelme volt és az Szentföldre induló zarándokok védelme. A keresztes lovagok Jézus életének fÅ‘bb helyszínein templomokat emeltek a 12-13. században. Ezen épületek részben máig fennmaradtak.
MÍTOSZ VAGY VALÓSÁG?
Jézus létezése, élete és megváltói munkája, valamint istenként való tiszteletére a legékesebb példa, ha az ellenségeihez, vagy az ellenzÅ‘ihez fordulunk. Tény, hogy a keresztényüldözések i. sz. 64-ben Néró császár idejében indultak hódító útjukra. Az indok az volt, hogy az üldözöttek nem voltak hajlandók elismerni a császárt istenként. Ezzel szemben mást, nevezetesen, Jézust vagy más prófétát tiszteltek szentként. S tették ezt olyan nagy hitbuzgalommal, hogy azért még az életüket sem sajnálták feláldozni. Ez mindenképpen elgondolkodtató érv, mely bizonyítja Jézus és az apostolok munkásságának emberekre gyakorolt hatását. Vértanúk, mártírok, tanítványok sokasága választotta inkább a halált - ez esetben helyesebb lenne Istent mondani -, mintsem a császárt.
Nem hinném, hogy a valódi szentek, akik közvetlenül Jézustól, vagy valamelyik apostoltól látták a csodákat, hallották a prédikációikat, saját bÅ‘rükön tapasztalták a Szentlélek erejét, az életüket áldozták volna egy olyan ügyért, amiben nem hisznek feltétel nélkül. Ha mindenfélét meg is kérdÅ‘jeleznek a szkeptikusok, az Å‘ mártíromságukat el nem vitathatják.
A következÅ‘ vérzivataros évszázadok – az i. sz. elsÅ‘ háromszáz év – megint csak arról szólt, hogy a keresztények egy része szentül küzdött és kitartott a saját eszméi mellett. Ez mindenképpen tiszteletet parancsoló és bizonyíték a személyes elhivatottságukra, s arra, hogy nem egy mítosz, hanem egy sor valós történelmi esemény áll a Szentfölddel kapcsolatos hitrendszerek mögött.
Azon viszont már érdemes eltűnÅ‘dni, hogy miért hívták Jézust názáretinek, amikor Názáret akkoriban még nem is létezett? Mert Jézus nem NázáretbÅ‘l származott egyes források szerint, hanem nazarénus volt. A krisztusi korszakra amúgy jellemzÅ‘ek ezek az eltévelyedések és mítoszok. Jézust akkor nem azért hívták názáretinek, mert egy helyrÅ‘l nevezték el Å‘t. Nem! Jézus nazarénus volt. Ez egy rend volt, az erÅ‘szakot elvetÅ‘, a házasságot támogató, éppen ezért a zsidók között vitatott rend volt, amelybe Jézus, miután esszénus mesterré vált átpumpálhatott tudást és ismereteket az Esszéniából.
A Talmud például megtiltja a zsidóknak, hogy Jézus nevében gyógyíttassák magukat. Ezzel önkéntelenül is igazolja, hogy Jézus gyógyításai csodaszámban mentek, ennél fogva nem mítoszok.
Egy sor, az i. sz. elsÅ‘ két évszázadból származó keresztény írás igazolja a Szentírás Újszövetségi passzusainak egy részét. A teljesség igénye nélkül néhány szerzÅ‘: Antiochiai Szent Ignác (50-117),
Hierapoliszi Papiász (130k), Szent Polikárp (+ 167)), Jusztinusz vértanú (100-165), Iréneusz (130-200),
Alexandriai Kelemen (kb. 150-215), Tertulliánusz (kb. 165-225).
Természetesen meg lehet Å‘ket vádolni az elfogultsággal, de miért kérdÅ‘jeleznénk meg a szavahihetÅ‘ségüket? De most lássunk néhány közvetett bizonyítékot is!
Az ún. Rylands papiruszt Egyiptomban találták. Keletkezési kora i. sz. 125 körülire tehetÅ‘. Ez János evangéliumának töredékét tartalmazza, mely mű az elsÅ‘ század végén készült.
A Bodmer papirusz i. sz. 160-170 környékén keletkezett, Lukács és János evangéliumának egyes részleteit tartalmazza.
A Chester Betty papiruszokban az Újszövetség 15 könyvének maradványai köszönnek vissza ránk.
Az Oxyrinchusi papiruszok a 2. századból valók. Érdekességük, hogy mind a 4 evangéliumból találhatók bennük szemelvények.
A Muratori töredékek pedig a jelenleg érvényben lévÅ‘ újszövetségi könyvek többségére bizonyíték a 2. századból.
Azonban ezek csak töredékek, tehát nem összefüggÅ‘ művek, így nem tárják fel a teljes valóságot. Amúgy pedig a kanonizáció folyamata során egészen biztos, hogy erÅ‘teljesen belenyúltak a szent hagyományba, ami nem jelenti a Szentírás hiteltelenítését, de annál inkább a testre szabását. Sokféle könyv, információ és részlet kikerülhetett az eredeti műbÅ‘l, illetve sokféle betoldással egészülhetett ki a Könyvek Könyve, de végképp összekeveredtek a Szentfölddel kapcsolatos valós történések a betoldásokkal, s ma már ember nincs, aki képes lenne különválasztani a búzát a pelyvától. Így a mítoszok és a valóság egyvelegével van dolgunk, amit sok igazságkeresÅ‘ kiérez a Bibliából. Jó-jó, az Újszövetség alap mondanivalójával még csak-csak egyet tudnak érteni, de valahogy nem teljesen gömbölyűek a történetek. Nem beszélve az Ószövetség és az Újszövetség számtalan ellenmondásáról.
Ha majd egyszer tovább folytatom ezt a cikket, akkor minden bizonnyal arra is ki fogok térni, hogy a szentföldi mítoszok mennyiféle eltévelyedést, tévedés és hiedelmet eredményeztek az elmúlt kétezer évben.
Boldog napot!
