Életünk ritmusa és milyenség a Napunkkal analóg. Vagyis amint a Napunk életében változás áll be, az emberiség evolúciójában is gyökeres átalakulásokra lehet számítani. Márpedig tudományos tény, hogy a napkitörések sűrűsödnek.
MI A NAPKITÖRÉS?
A napkitörés a Nap kétségtelenül leglátványosabb és legjobban mérhetÅ‘ megnyilvánulása. Miért? A napkitörés folyamán ugyanis egyszerre lehetünk tanúi a flare, a koronakidobódás és az eruptív protuberancia jelenségének.
A flare lényegében a naplégkör intenzív kifényesedése, fellobbanása. A koronakidobódás egy olyan folyamat, amelynek során a napkorona egy darabkája kilökÅ‘dik a bolygóközi térbe. Az eruptív turbulencia a napkoronában egy helyben lebegÅ‘, relatíve sűrű és hideg felhÅ‘ váratlan, gyorsuló felemelkedése és elszállása.
A napkitörés attól speciális, hogy az imént taglalt három jelenség egy idÅ‘ben következik be. EbbÅ‘l látszik, hogy a „napkitörés” kifejezés kissé félrevezetÅ‘ lehet, mivel nem reprezentálja a teljes folyamatot és nem utal a kiváltó okok mindegyikére. További pontatlanságra ad okot, hogy a „napkitörés”, amely az angol flare szóból származik, nem jár számottevÅ‘ anyagkidobódással, míg a koronakidobódás és a protuberancia annál inkább.
A NAPKITÖRÉSEK FOLYAMATA
A kitörés oka a tudomány mai állása szerint az, hogy a napkorona mágneses térkonfigurációja instabil. A térszerkezet elÅ‘re nem megjósolható megváltozása energia-felszabadulást indukál és a mágneses erÅ‘k hatására a korona anyagának egy része kidobódik. Ámde, ha a folyamatok mélyére ásunk, akkor több elmélet is magyarázatul kínálkozik.
A részleteket illetÅ‘en azonban több különbözÅ‘ elmélet, modell is van. MielÅ‘tt ezt megismernénk, megjegyzendÅ‘, hogy a nyugodt protuberanciák mindig a kétféle mágneses polaritást elválasztó semleges vonalak fölött találhatók. Az erÅ‘vonalak egyik oldalukon kibújnak a Napból, a másikon visszabújnak a Napba.
Fluxus(erÅ‘vonal)semlegesítési modell
A semleges vonalak két oldalán az északi és a déli polaritású mágneses elemek befelé mozognak, s a vonalon találkozva semlegesítik egymást. Ez esetben az elemekhez kötÅ‘dÅ‘ mágneses erÅ‘vonalak elveszítik felszíni talppontjaikat és a légkörben „lebegÅ‘”, dugóhúzószerű alakzatot vesznek fel. A dugóhúzó belsejében van a nyugodt protuberancia. Ha a semlegesítés tovább folytatódik, akkor a protuberancia egyre magasabbra kerül, míg egy ponton az egyensúlyi konfiguráció megszűnik és a protuberancia elszáll. Ilyenkor a flare (fler) csak okozata az anyagkidobódásának.
Kitörési modell
Ez a teória négypólusú felszíni töltéseloszlást feltételez. Ilyenkor két úgynevezett mágneses árkád borul egymásra ellentétes irányból. A két árkád határfelületén bekövetkezÅ‘ mágneses átkötÅ‘dés megnyitja a térszerkezetet és szabad utat biztosít az elszálló protuberanciának, illetve a koronakidobódásnak.
Tekeredési instabilitásos modell
Eszerint a nyugodt protuberancia már eleve egy dugóhúzószerű mágneses képzÅ‘dmény, egy csavart fluxuscsÅ‘ (erÅ‘vonalcsÅ‘) belsejében van. Amikor a fluxuscsÅ‘ tovább csavarodik a saját tengelye körül, akkor a csavarulat egyre inkább tekerületté (telefonzsinór-szerű föltekeredéssé) alakul. Az egyik pillanatban egyensúlyvesztés lép fel, minekután a csÅ‘ teteje gyorsuló emelkedésbe és tágulásba kezd. Így is születhet napkitörés.
A NAPKITÖRÉSEK FÖLDRE ÉS EMBERRE GYAKOROLT HATÁSAI
Természetesen egyelÅ‘re nem tud biztos modellt felmutatni a tudomány. Sokféle ismert és eleddig ismeretlen mechanizmus játszhat szerepet együttesen a napkitörések kialakulásában.
Azt tudjuk, hogy idÅ‘nként a Nap is lehet kozmikus sugarak forrása, nevezetesen a koronában terjedÅ‘ lökéshullámok és napkitörések által felgyorsított atommagok és elektronok formájában. Ilyenkor az energiák maximum 10-100MeV-osak, nagyon ritkán elérhetik az 1GeV-ot (átlagosan évente egyszer), igen ritkán a 10GeV-ot (évszázadonként egyszer). Természetesen ezek az események gyakoribbak a napaktivitási maximum környékén.
EbbÅ‘l is látszik, hogy mennyire komoly hatásokra képes egy-egy napkitörés.
A sűrűsödÅ‘ flerek idején nagymértékben megnÅ‘ a Föld felsÅ‘légkörben a nagyenergiájú sugárzások erÅ‘ssége, így a röntgen- és a gammasugárzások. Amennyiben a Föld éppen a napkitörés részecskenyalábjának útjába esik, akkor a protonok kárt tehetnek a műholdakban és az űrszondákban.
A töltött részecskék intenzív dózisának mérhetÅ‘ egészségkárosító hatása van a pilótákra és az űrhajósokra nézve.
A napkitörések kísérÅ‘jelenségei megzavarhatják a radarokat és a rádiós kommunikációs eszközök működését.
Ha a Föld éppen a Napból kilökÅ‘dÅ‘ anyag útjába esik, akkor az a magnetoszférának ütközve mágneses viharokat gerjeszthet. A mágneses vihar a navigációs rendszereket zavarhatja meg. Továbbá az elektromos hálózatban válthat ki elÅ‘re nem látható zavarokat, például áramkimaradásokat, vagy a túlterheltség meghibásodásokat.
A Föld mágneses védÅ‘köpenyében található Van Allen-övekben állandóan jelen levÅ‘ töltött részecskék az esetleges mágneses viharok következtében a sarkvidékeknél bejuthatnak a Föld felsÅ‘ légkörébe, ahol sarki fényt idézhetnek elÅ‘.
Ha a koronakidobódásból származó bolygóközi mágneses felhÅ‘ mágneses polaritása ellentétes Föld magnetoszférájával, akkor a töltött részecskék mennyisége drámaian megemelkedhet és mágneses átkötÅ‘dés történhet.
Spirituális szempontból nem túl szerencsés a Napból hirtelen, nagydózisban kilökÅ‘dÅ‘ energia, mivel az emberi energiamezÅ‘ – az aura – váratlan megterhelésként érzékelheti az „égi áldást”. Ez károsíthatja, gyengítheti az aura integritását. Befolyásolja továbbá az ember szenzitivitását és megzavarhatja az energetikai folyamatokat. Váratlan, semmibÅ‘l elÅ‘törÅ‘ fejfájást, rossz közérzetet, kusza álmokat és napokig tartó fáradékonyságot okozhatnak a napkitörések.
Ne feledjük, hogy 2012-ben egy bizonyos Napperiódus maxima is várható, mivel a Nap a mérések szerint 11 éves aktivitási ciklusok alapján működik. Tehát 2012-ben ismét Szolár Maximum várható, azaz a „Napfoltok” mágneses aktivitásának és fénykitöréseinek a csúcsa. Fontos tudni, hogy a napfoltokban erÅ‘s mágneses tér van. A mágneses térerÅ‘sség a foltok közepén mintegy 2500-3000 G. Utoljára 2001-ben volt napfoltmaximum, 2007-2008-ban pedig napfoltminimum volt. Úgy tűnik, a közeljövÅ‘ben sok meglepetést tartogat számunkra a Nap.
Boldog napot!
