Az aura szemmel történÅ‘ láthatóvá tételének ötlete akkor kezdett fizikailag is formát ölteni, amikor felfedezték a Kirlián-effektus. Ismerkedjünk meg dióhéjban ezzel a jelenséggel!

Az Å‘si és az antik idÅ‘ben sok különleges képességű emberrÅ‘l köztudott volt, hogy látják az aurát, vagyis az emberek elektromágneses kisugárzását. Minden kontinensen, minden kultúrában voltak látók, akik ebbéli isteni adottságaikat mások szolgálatába állították. Imhotep, Buddha, Jézus – csak a legismertebbek a csodatévÅ‘k közül. Azután, egyes vallási irányzatok úgy gondolták, hogy tűzzel-vassal ki kell irtani minden ilyen és ehhez hasonló adottságokkal megáldott embert. Az eltűntetésükhöz gyártott ideológia az volt, hogy nem IstentÅ‘l erednek a képességeik, hanem a Sátántól.

Kivétel persze itt is akadt: a szentek, akiket arany színű glóriával ábrázoltak a festményeken és a ruhákon.

Az aura lényegében életfény, amely minden tárgyat és élÅ‘lényt alkot és felépít, ezért érzékelhetÅ‘ is. A testek fizikai megjelenése úgy is felfogható, mint az aurának egy olyan rezgéstartománya, amelyet mi anyagnak neveztünk el. Tehát az aura egy része a sűrű anyag, másik hányada a fizikai szemmel láthatatlan energia. De attól, hogy az aurát az emberi szem nem látja, attól még létezik és ez mérhetÅ‘! Amíg egyesek az aura létezésérÅ‘l vitatkoznak, addig mások nem csak hogy látják, hanem érzékelhetÅ‘vé is tudják tenni mások számára.

Szemjon Kirlián orosz mérnök már 1939-ben felfedezett egy speciális fényképezési eljárást. Ennek a titka a következÅ‘: a megjelenítendÅ‘ tárgyat vagy testrészt nagyfeszültséggel gerjesztett koronakisüléssel világította meg. Ennek eredményeképpen megjelent a fotólemezen a vizsgált tárgy kisugárzása. Ezt nevezik Kirlián-effektusnak. Ennek a módszernek a hátránya, hogy nem mutatja meg minden apró részleteiben az aurát. Például nem mutatkoznak meg az energiavezetékek, de általános benyomást azért szerezhetünk auránk állapotáról és ami a szkeptikusoknak a legkézenfekvÅ‘bb: az aura létezésérÅ‘l.

Azon lehetne vitatkozni továbbra is, hogy a Kirlián-effektus az a valódi aurát jeleníti-e meg, vagy csak egy részét, esetleg nem is az aurát, hanem valami mást. Mindenesetre a Kirlián-effektus elgondolkodtató tudományos tény. A szovjet tudós negyven éven át tökéletesítette a módszerét. Egyik elhíresült eredménye a „fantomlevél-effektus”, amely abban áll, hogy ha egy falevél egy darabját levágjuk és közvetlenül ezután Kirlián-eljárással lefotózzuk, akkor a várttal ellentétben nem csupán a csonka falevél kisugárzását fogjuk viszontlátni, hanem az eredeti falevél auráját.

Nem mellékes talán megjegyeznem, hogy Nikola Tesla (1856-1943) is elért említésre méltó eredményeket a nagyfeszültségű fényképezés terén, továbbá George de la Warr kísérleteivel igazolta, hogy az emberi testet elektromágneses tér veszi körül. KésÅ‘bb rájöttek, hogy észrevehetÅ‘ különbség van egy egészséges és egy beteg növény levelei között. Kirliánnak volt egy elmélete, miszerint a berendezése képes figyelmeztetni a betegségekre oly módon, hogy a nagyfeszültségű fényképeken megjelenik a betegség vagy fertÅ‘zés jele még azelÅ‘tt, hogy a fiziológiai tünetek jelentkeztek volna.

Dr. Viktor Inyuskin több éven át foglalkozott Kirlián-fényképezéssel, s kijelentette, hogy a fényképeken látható „aura" az általa „biológiai plazmának" nevezett jelenség bizonyítéka. De egyelÅ‘re a dolgok itt véget is érnek, hiszen ez még nem visz közelebb a megoldáshoz. A helyzetet bonyolítja, hogy az auralátók is csak egyes részleteket látnak az emberi elektromágneses mezÅ‘bÅ‘l. Így az auralátók, auradiagnoszták tesztjei továbbra is folynak világszerte, mivel a látók nem ugyanazt érzékelik.

A szkeptikus tudósok nem beszélnek auráról, életenergiáról vagy bioplazmáról, Å‘k azt állítják, hogy a Kirlián-effektus a gázban megfigyelhetÅ‘ koronakisülés vizuális vagy fotografikus képe, semmi több.

Szemjon Kirlian tapasztalatát Guy Coggins, egy kaliforniai villamosmérnök fejlesztette tovább azzal, hogy 1992-ben megalkotta az „auraleképezés fotográfiát”. Coggins készített egy kamerát, amely egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, amely színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról oly módon, hogy a felvételen látható a tárgy elektromágneses tere. Coggins késÅ‘bb egy olyan programot is szerkesztett, amely mozgófilmmé alakítja az aura változását, illetve mozgását.

Ami Coggins technikáját illeti, a fénykép elkészítéséhez az alanynak egy elektromos modulra kell helyezni a kezét, amely egy kamerával és a komputerrel áll összeköttetésben. A kétkedÅ‘ tudósok szerint a kéz akupunktúrás pontjaira helyezett elektróda valójában a bÅ‘ráramot méri. Azt azonban elismerik, hogy a bÅ‘ráram függ a vizsgált személy állapotától is. Így a számítógép által felrajzolt kép egyaránt függ az áramtól és a személy állapotától. Összességében azonban nem lehet teljesen egyértelműen eldönteni, hogy mit is lehet látni a felvételen.

A mai tudományos és ezoterikus teóriák egyetértenek két dologban: minden rezgésekbÅ‘l áll, illetve sok mindent még nem ismerünk a világegyetem titkaiból. E két dolog arra enged következtetni, hogy az univerzumnak sok folyamata egyelÅ‘re még megfejtetlen titok elÅ‘ttünk. A Kirlián-effektus valószínűleg csupán egy lépéssel visz közelebb a valóság megismeréséhez, mindazonáltal, akik már most is látnak aurát, azoknak nem kell megvárniuk, míg a tudósok a maguk szabályrendszereit kielégítve felfedezik az emberi energiamezÅ‘t.

Boldog napot!