A múltban testi alakot öltött istenek már sok civilizációt indítottak el a fejlÅ‘dés útján. Az isteni szándékoknak voltak azonban ellenlábasaik, akik mindent pusztítani akartak, ami a jóságot és az életet fenntartja és táplálja. Ilyen történetek sokaságát találjuk az indiai hagyományban. Sugárfegyverek, világűrbÅ‘l érkezÅ‘ járművek, égi városok, vakító fénnyel működÅ‘ technológiák, láthatatlanná válás, atomkataklizmák – ezek mind fémjelzik az istenek erejét és olykor egymással vívott harcait. S most már bizonyítékok is vannak többek között Dváraka városa alatt és a tengerben.

Az óind írásokat modern elmével áttanulmányozva a tudósoknak is feltűnt néhány érdekesség. Nem a megszokott típusú vallásos töltetű szövegekrÅ‘l van szó, hanem például a Szrimad-Bhágavata tízedik énekérÅ‘l, ahol a Jadu-dinasztiáról és egy Szalva nevű démonról olvashatunk. Szalva Siva félistenhez fordul, hogy csapatokat toborozzon Krisna ellen, akit gyűlölt és akit el akart tiporni. Szalva egy olyan égi járművet kért Sivától, amit semmilyen emberi, démoni vagy isteni hatalom nem semmisíthet meg. Ezen túlmenÅ‘en kérésében szerepelt, hogy ez egy olyan légi város legyen, amely mindenhová el tud repülni. Szalva megkapta, amit kért: egy óriási, szuper gyorsan repülÅ‘ várost, s nyomban bevetette.

Szalva Dváraka városát szemelte ki célpontjául. ElÅ‘ször gyalogsereggel vette körül a települést, majd lerohanta a várost, és néhány kiválasztott személyt elfogatott. Miután a város föld alá rejtett légvédelmi erejét hatástalanították, következett a levegÅ‘bÅ‘l történÅ‘ bombázás. A Sivától kapott égi járműbÅ‘l villámokkal, szikladarabokkal, mérges kígyókkal és egyéb szörnyűséges dolgokkal támadott. Olyan hatalmas orkánt támasztott, hogy elsötétült az ég.

Dvárakai hÅ‘si harcosai sem tétlenkedtek, Pradjumna vezetésével ellentámadásba lendültek. Saját varázsfegyvereikkel Szalva égi járművébÅ‘l sugárzó varázserÅ‘t vették célba. Bár a szárazföldön dicsÅ‘ tetteikkel visszaszorították a betolakodókat, az égi járművel azonban nem tudtak mit kezdeni. Az objektum hol látható volt, hol láthatatlan, hol egynek látszott, hol többnek. Egyik pillanatban a földön volt, másikban az égen. Titokzatos volt és úgy tűnt, nem lehet likvidálni. Ennek ellenére a Jadu-dinasztia harcosai Naphoz hasonlóan fénylÅ‘ nyilaikkal ott támadták, ahol tudták.

Krisna éppen testi alakot öltött magára és egy királynál vendégeskedett, amikor hírt szerzett Dváraka pusztulásáról. Azon nyomban égi kocsijába szállt és a helyszínre sietett. Kocsija olyan volt, mint a fénylÅ‘ Nap. Azonnal Szalvához vitette magát. Amint Szalva meglátta Krisna közeledését, az egész eget beborító fénylÅ‘ löveget lÅ‘tt ki rá, amely mindenhonnan dübörgÅ‘ zaj közepette hasította keresztül a levegÅ‘eget. Krisna sem teketóriázott, ellenlövést adott le, amely diribdarabra porlasztotta Szalva lövedékét. Ezután fénylÅ‘ nyilak ezreivel árasztotta el Szalva égi városát.

Szalva ekkor látszatokat teremtett az égen, amelyekkel megpróbálta megtéveszteni Krisnát. De a fÅ‘isten átlátott a szitán, nem dÅ‘lt be a varázslatoknak. Végül, Krisna mindenféle lángnyelvvel és fénynyíllal szétrobbantotta Szalva égi kocsijának páncélzatát, majd magát a járművet is. Úgy tűnt, hogy Szalva megmenekült az utolsó pillanatban, de ekkor felemelte Krisna csodás tűzkerekét, amelyet csak a felkelÅ‘ Naphoz lehet hasonlítani és lefejezte Szalvát. Az ellenséges fÅ‘vezért katonái siránkozni kezdtek és feladták a harcot. Ezután feltűntek a félistenek a maguk repülÅ‘ járműveink és földöntúli virágesÅ‘t zúdítottak a csatamezÅ‘re.

Az óind történet nem mese, hanem a szent iratok szerves része, maga a megkérdÅ‘jelezhetetlen, hiteles hagyomány. MirÅ‘l szól? SugárfegyverekrÅ‘l, rakétasemlegesítÅ‘ és éghajlat-befolyásoló eszközökrÅ‘l, illúziókeltÅ‘ technikákról, űrhajószerű járművekrÅ‘l, amelyek láthatatlanná tudnak válni és új mozognak, hogy emberi szem nem képes Å‘ket nyomon követni. Tiszta Hollywood!

A magamfajta kutatót elsÅ‘sorban az érdekli, hogy léteznek-e régészeti nyomok, amelyek megerÅ‘síthetnék a óind történetet. Nos, igen, léteznek. A Mahábhárata eposzban is megtalálható esemény egészen pontosan beazonosítja azt a földrajzi helyet, ahol Dváraka városa egykoron állott.  Harminc év kutatómunka után sikerült megtalálni a bizonyítékokat, melynek pontos koordinátái: 22. szélességi fok, 14. perc keletre, 68. hosszúsági fok, 58. perc északra.

A kutatók nyolc réteget találtak a mai város alatt. Mivel a nyomok a tengerbe vezettek, így a víz alatti régészet eszközeihez folyamodtak. A búvárok kamerákkal és detektorokkal kezdték meg a feltárást. ElÅ‘ször megmunkált sziklákat vettek észre a felfedezÅ‘k. Ezek olyan hatalmasak voltak, hogy emberi erÅ‘vel, illetve technológiával nem lehet Å‘ket megmozdítani ma sem. Ezután falak, utcák, épületek körvonalai rajzolódtak ki, majd a palotáké és a templomoké. A városról írt tudományos beszámoló ekképpen zárult: „A Mahábháratában Dváraka városra történÅ‘ utalások nem voltak se túlzások, se mítoszok. A szó legigazibb értelmében valóságosak voltak.”

De mi bizonyítja a sugárfegyverekkel vívott háború valódiságát?  A helyszínen a falmaradványokon kÅ‘zetüvegesedés nyomait fedezték fel. Azt a tudomány is elismeri, hogy irdatlan hÅ‘ kell ahhoz, hogy a kÅ‘zet megolvadjon és megüvegesedjen. Jóllehet ilyen típusú máig megfejtetlen üvegesedési anomáliákkal a Föld más pontjain is találkozunk, de sem ott, sem Dváraka esetében ez nem magyarázható meg a mai elgondolásaink alapján.

A következÅ‘ lépés, amely 1999-ben közelebb vitte a kutatókat a rejtély megfejtéséhez, az a homok és kÅ‘zetrétegek alatti hamurétegekben kimutatható fokozott radioaktivitás volt. Holott közel s távol egyetlen atomerÅ‘mű nincs, nem is volt, illetve atomkísérlet sem zajlott a térségben.

A kutatások azonban drágák. Minden jel arra mutat, hogy a szent feljegyzésekben szereplÅ‘ Å‘si városok maradványai léteznek a földben, mélyen a felszín alatt, valamint a tengerben korallok között. Bár a kutatások részben megkezdÅ‘dtek, s a szondák, a lokátorok és a detektorok egyre több bizonyítékot azonosítanak, ámde a nagyszabású, anyagilag finanszírozott feltárások valahogy nem akarnak összejönni. Voltak kisebb expedíciók – például Graham Hancocké – az utóbbi években, amelyek csak megerÅ‘sítették a sejtéseket, de igazi mecénás még nem jelentkezett!

Annyit tanulságként mindenképpen leszűrhetünk, hogy az egykori virágzó civilizáció ma sehol sincs. Úgy tűnik, hogy a tömegpusztító sugárfegyverek nem voltak jó tanácsadók már akkoriban sem. Mindesetre elgondolkodtató, hogy egy kultúrkorszak ilyen pompás nyomai milyen gyorsan eltűntethetÅ‘k egyetlen katasztrófa által. Krisna királyi székhelyének, Indiai egyik legfontosabb zarándokhelyének, Dvárakának a titkai egyelÅ‘re nem láttak még napvilágot, de gondolkodóba ejthetnek minket itt, az atomháború küszöbén.

Különösen, ha továbbolvassuk az indiai irodalmi műveket, ahol a halálos sugárzásnak további részleteivel találkozunk, amelyek kísértetiesen hasonlítanak Nagaszaki és Hirosima esetére: isten halálos lehelete („radioaktivitás”) naptól fényesebb villámmal jár együtt, minden élelmiszert megmérgezett, még a meg nem született gyermekeket is megöli az anyaméhben, kihullik a hajuk és leesnek a körmeik a túlélÅ‘knek. Tanuljunk elÅ‘deink sorsából és ne játszunk istenként az élettel, kivált mások életével ne!

Boldog napot!