Nem vicc, nem túlzás, olykor tényleg szokott békaesÅ‘ is hullani! Magyarországon is tapasztaltak már ilyen csodával határos anomáliát. Legutóbb például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rákóczifalván hullott békaesÅ‘. Az égbÅ‘l potyogó apró jószágok a szívbajt hozták a helybéliekre, akik nem értették, hogyan lehetséges ez a furcsa fenomén. Mindenesetre a szolnoki meteorológiai szolgálat szerint lehetséges, hogy valóban békák potyogtak az égbÅ‘l.

A forgószelek és a különféle, gigászi erejű viharok nem csak egy békákat, hanem egy egész házat is játszi könnyedséggel arrébb pakolhatnak, avagy szétzúzhatnak. ElÅ‘fordul, hogy az űrszondákból és a repülÅ‘gépekbÅ‘l egy kis alkatrész lepattan és visszatér a földre. A bolygónkra naponta rengeteg világűrbÅ‘l származó anyag érkezik olyan apró por formájában, amelyet mi ugyan nem veszünk észre, mégis hosszabb távon mérhetÅ‘ és kimutatható. Izgalmas azonban, amikor élÅ‘ állatok, gyümölcsök és egyéb nem tipikus tárgyak érkeznek váratlanul a fejünkre fentrÅ‘l.

A meteorológiai állomás sem tartja elképzelhetetlennek, hogy alkalmasint békák essenek az égbÅ‘l, merthogy vannak olyan idÅ‘szakok, amikor kialakulhatnak olyasfajta idÅ‘járási helyzetek, amelyek elÅ‘idézhetnek úgynevezett békaesÅ‘t.

Szerbiában is találkoztak már békaesÅ‘vel, és az emberek nem gyÅ‘ztek fedezékbe vonulni – a szemtanúk beszámolói szerint. De nem kell kollektív pszichózisra gyanakodnunk, mert a kutatók szerint bizonyos viharok – például tornádók – felszálló áramlásai néha felszippantják a tavaknak és a mocsaraknak nem csak a felsÅ‘ vízrétegét, hanem az éppen ott tanyázó kisebb élÅ‘lényeket is. Így némi paranormális élményben lehet részük a vízhez szokott állatkáknak, no meg a gyanútlan környékbélieknek, akik a megreptetett halakat és békákat nem éppen a megszokott irányból látják viszont.

Nem példanélküli és egyedülálló azonban az efféle jelenség a történelemben. I.sz. 200-ban Athéneusz görög történetíró említést tesz sűrű halesÅ‘rÅ‘l. A 16. században a Norvégiában található Bergenre zúdultak halott egerek, a 20. században Acapulco kapott bogárzáport. A békaesÅ‘ sokkal gyakoribb jelenség, mint hinnénk, világszerte sok helyen tapasztalták már. Hondurasban például olykor vörös esÅ‘ esik és élÅ‘ szardíniák potyognak az égbÅ‘l.

Találni olyan feljegyzést is 1687-bÅ‘l, amely a Balkán-félszigeten talált mocsárpapírról szól. Ez a fajta „esÅ‘” úgy keletkezett, hogy apró vízi élÅ‘lények és algák összetapadtak egymással, s azokat kapta fel valamilyen orkán és szórta tele a vidéket velük.

1961-ben Az egyesült államokbeli Louisianának lehetett része zöld Å‘szibarackesÅ‘ben.

1969-ben Florida lakossága tapasztalhatta meg, milyen a golflabda zápor.

1987-ben Angliában szakadt a vörös esÅ‘, amely nem más volt, mint szaharai vörös homok.

2004-ben Wales-re éppen halesÅ‘t borult.

Az „angyalhaj” még nagyobb rejtély, mivel amint földet ér, szinte azonnal eltűnik, szertefoszlik, ezért elemzésére eddig még nem kerülhetett sor. Tény azonban, hogy Angliában, Franciaországban és Kanadában egyaránt találkoztak már e furcsa jelenséggel. Vannak, akik utazó pókok fonalának tartják, mások az ufók hajtóművébÅ‘l származó melléktermékeknek. Egyik hipotézist sem sikerült eddig megerÅ‘síteni vagy megcáfolni.

(A cikk Judy Allen: Megmagyarázhatatlan jelenségek enciklopédiája c. könyv felhasználásával készült.)

Boldog napot!