India és Tibet, ahol elrejtve bár, de épségben fennmaradtak az Å‘si szent iratok a maguk eredeti formáiban. A tibeti Dzyan-könyve, vagy az óind irodalom forrásai óriási jelentÅ‘ségű információkat hordoznak magukban, ugyanis a mitológián és a valláson túl a több száz kötet Å‘si szent nyelven emlékezik meg az istenekrÅ‘l és azok beavatkozásairól az emberiség evolúciójába. E hiteles forrásokban találkozhatunk kisebb és nagyobb utazásokra képes űrhajókkal, isteni lények sokaságával és azzal a látásmóddal, ahogyan sok ezer évvel ezelÅ‘tt megismerték Å‘ket az emberek.  

A mai ember alapvetÅ‘en kételkedÅ‘, még akkor is, ha vallásos beállítottságú. Ilyenkor valószínűleg nem veszi észre az ember, hogy az Å‘ véleménye nem befolyásolhatja a való világot, hacsak nem a személyes valóságát. A személyes valóságunkat viszont nem önállóan alakítjuk ki, hanem a neveltetésünk alapján építjük fel. A neveltetésünk nagymértékben függ elsÅ‘sorban a családunktól és a társadalomtól, de a kultúrától, a nyelvtÅ‘l, a korszaktól, amelyben élünk, és még egy sor tényezÅ‘tÅ‘l. Én arra jöttem rá, hogy az ember világképe és istenképe nagyban azon múlik, hogy milyen hagyományokkal találkozik, s melyekbÅ‘l merít és táplálja saját gondolatvilágát.

Az istenképek csak olyan elmékben születnek, akik nem tudnak mit kezdeni az egyetlen Isten fogalmával, vagy olyanokéban, akik eleve ezt tanulják? De olyanok is istenekrÅ‘l beszélnek, akik megvilágosodtak már. Mi lehet az igazság? Forduljunk el a szubjektív véleményeinktÅ‘l és tekintsünk a múltba. A történelemben mind az öt kontinensen találunk az istenekre vonatkozó nyomokat. Nincs olyan korszak és nincs olyan jelentÅ‘s kultúra, ahol ne futnánk össze istenekkel. Kínában, Indiában, Mezopotámiában, Egyiptomban, a germánoknál, a keltáknál, a Mediterráneumban, Izraelben, vagy éppen Ausztrália aboriginei, Latin-Amerika és Észak-Amerika Å‘slakosai között, netán BelsÅ‘-Afrika elzárt dzsungeleiben. Mindenhol ugyanaz az archetípus.

Az archetípus egy olyan Å‘skép az emberiség csoportos emlékezetében, amely tudatalatt idézi fel a mélyebb valóság egy-egy elemét. Nem hallucináció, hanem egy Å‘si emlékcsomag, egy mintázat, mely az emberi elmében hat. Az archetípus úgy alakulhat ki, hogy eredendÅ‘en benne van a teremtésben, tehát így lett megalkotva. A másik módja, hogy az emberiség evolúciója alatt újra és újra átélte nagyjából ugyanazokat vagy hasonló élményeket, s ennek emléke egy alapot, egy mintázatot hozott létre. Az archetípusok az életünk legnagyobb kérdéseinek megválaszolásakor játszanak döntÅ‘ szerepet. Ilyen kérdés például az istenek léte, érkezése, szerepe és hatásuk az emberi sorsokra.

A Bibliában például Mihály Arkangyal küzd a Sátánnal, amelyet nyugodtan tekinthetünk istenek harcának, hiszen a teremtés két legnagyobb erejű lénye csap össze. A világmindenségben folyamatosan dúl egyfajta harc az eltérÅ‘ érdekeltségű lelkek között. Minden Å‘si írás beszámol hasonló háborúskodásról. Az istenek és az istennÅ‘k, akiket olykor angyali lényeknek tekinthetünk, harcolnak egymással a Bibliában, az Egyiptomi Halottaskönyvben, a Tibeti Halottaskönyvben, India szent irataiban, a Zend Avesztában, a görög mitológiában vagy a maorik lakta Új-Zélandon, hogy konkrétumokat említsek. Ugyanakkor mutasson nekem valaki egyetlen olyan mitológiát vagy legendáriumot, ahol ne valamelyik istenség mérné össze erejét vagy tudását a másikkal!  

Az isteneket a régiek valamilyen égbÅ‘l alászálló lényeknek látták, akik furcsa repülÅ‘ szerkezeteken közlekedtek. Képességeik emberfelettiek és szerkentyűik tulajdonságai természetfelettiek voltak. Legalábbis emberi tudatszintrÅ‘l nézve mindenképpen csodával határos dolognak számított és számít mai is a villámgyors repülés, a dimenzióugrás és a féregjáraton keresztül történÅ‘ közlekedés.
A logika szerintem azt diktálja, hogy ha mi tudjuk, hogy a primitív népek istenei és a spirituális magaskultúrák istenei űrhajón tették meg a hatalmas távolságokat a Föld egymástól távol esÅ‘ pontjai között, s a világűrbÅ‘l érkeztek, illetve a kozmoszban viaskodtak egymással, akkor földönkívüliek voltak. Az archaikus korokban teljesen magától értetÅ‘dÅ‘ volt a földönkívüliek létezése, csak akkoriban isteneknek hívták Å‘ket. Ma talán pontosíthatnánk a megfogalmazást oly módon, hogy isteni képességű, vagy magasabb rendű fajok követei voltak azok, akik idegen lényekként rendszeresen vagy rendszertelenül, de megjelentek egyes népek alapítói és elöljárói elÅ‘tt. Esetleg az űrhajóból kilépÅ‘, vélhetÅ‘en többségükben emberszerű lények valamiféle ajánlatot tehettek az általuk kiválasztott személyeknek és ezzel gyakorlatilag beleavatkoztak az emberiség evolúciójába.  

Az istenek űrhajóival találkozunk több helyütt a Bibliában is. Például egy bámulatos űrhajó szállította el mind Énok, mind Illés prófétát. Tehát amikor azt olvassuk, hogy egy „repülÅ‘ kocsi ragadta testestÅ‘l az égbe”, akkor talán egyetérthetünk abban, hogy nem metaforával van dolgunk, hanem egy égbÅ‘l alászálló szerkezettel.

A Földön kívüli civilizációk űrhajóikkal teljesen rácáfolnak a keresztény tanításokra, különösen, amikor úgy állítják be a Bibliát, mint az egyetlen hiteles forrást, amely Isten és az emberiség közös történelmét tárja fel. De hát melyik Biblia-verzióra kell gondolnunk? Túl sok a hazugság és a titkolózás a bibliai kinyilatkoztatásokkal kapcsolat, ezért az Illés- és az Énok-féle elragadtatás talán a legnyilvánvalóbb fennmaradt emléke az űrhajóknak a Bibliában a máshitűek számára.
Az égbÅ‘l, illetve az univerzumból leereszkedett istenek szimbólumaival és emlékeivel mindenhol találkozunk a Földön. Legékesebb példák egyike az óind irodalom. A Barodai királyi könyvtárban talált Vimánika-Sásztrában, amely jóval a Biblia megírása, sÅ‘t maguk a bibliai idÅ‘k elÅ‘tt készült, olvashatunk űrhajókról és különféle repülÅ‘ szerkezetekkel kapcsolatos kellékekrÅ‘l. Mindez legalább 5000 éves! A szanszkrit nyelvű szövegbÅ‘l szemezgetek:
•    sugárenergiát tároló készülék
•    olyan készülék, mellyel repülés közben lehet a repülÅ‘gép méretét változtatni
•    olyan szerkezet, amely a semmibÅ‘l állít elÅ‘ energiát
•    ellenséges repülÅ‘ járművekbÅ‘l származó képek és beszéd érzékelésére szolgáló eszköz
•    a repülÅ‘ szerkezetet láthatatlanná tevÅ‘ technika
•    saját repülÅ‘gép körüli védÅ‘pajzs
•    a higany energiájával működÅ‘ repülÅ‘gépmotorok

Csak ez a mű 97 óind szövegre tesz utalást, melyek repülÅ‘ masinákról szólnak. Képzeljük el annak a 19. századi tolmácsnak a nehézségeit, aki nem is tudta, mi az a repülÅ‘gép vagy űrhajó.

Említhetném a ma fellelhetÅ‘ legÅ‘sibb irodalom részét képezÅ‘ Rig-védát, a Mahábhárata eposzt, a Rámájanát vagy a puránákat. Ezek együttesen több mint félmillió sort tesznek ki, s ezzel világelsÅ‘vé lépnek elÅ‘ az írott hagyományok tekintetében a Földön. BelÅ‘lük idéznék az űrhajókra, illetve repülÅ‘ alkalmatosságokra vonatkozó részekbÅ‘l:
„melynek hatására a hegyek megreszketnek, mely mennydörgések közepette emelkedik fel, és lángba borítja az erdÅ‘ket, mezÅ‘ket és az épületek tetejét” – tisztára, mint egy rakéta- vagy űrhajókilövés, szerintem.

„Miközben Kalki még beszél, az égbÅ‘l leereszkedve két – naphoz hasonlóan fénylÅ‘, mindenféle drágakÅ‘bÅ‘l készült, magától mozgó – kocsi érkezik meg eléjük, melyeket fénylÅ‘ fegyverek védelmeznek.”
„a mennyei kocsi átrepült a Föld és az óceánok felett”
„az égi kocsi felemelkedett, mintha ezer aranyszínű ló húzná, és gyorsan elérte a szél sebességét.”

A Rig-védában vimánának nevezik az egyik ilyen, kisebb út megtételére alkalmas űrhajót, s kellÅ‘ részletességgel mutatják be. Megtudhatjuk többek között, hogy háromszög alakú, háromemeletes, három pilóta vezette, behúzható kerekű, aranyhoz hasonlító fémbÅ‘l készült, megfejthetetlen összetételű üzemanyagot tartalmazó járművek voltak. Utazási sebessége átszámolva 5700 km/h.

A másik fontos dolog, hogy a templomokat és a szentélyeket eredetileg nem csupán az istenek kultuszát megörökítÅ‘ helyeknek építették fel, hanem azért, hogy ha az istenek visszatérnek majd, akkor legyen hol lakniuk. Tehát az Å‘sök úgy gondolkodtak, hogy az istenek díszes kíséretükkel majd visszatérnek egyszer vagy ahányszor akarnak, s akkor beköltöznek a nekik kialakított és távollétükben számukra fenntartott palotákba, templomokba és szentélyekbe.

Na de honnan is érkeztek az istenek űrhajóikkal? Részben távoli galaxisok és csillagködök térségeibÅ‘l, részint – mint ahogyan a szent iratokból megtudhatjuk – monumentális világűrvárosaikból (lásd Indra égi városa), melyek az űrben lebegtek. Innen érkeztek a világító, fénylÅ‘ égi szekerek százaival az istenek a Földre. Ezt figyelték és jegyezték meg az emberek. S nyilvánvaló módon feltűnt nekik, hogy a késÅ‘bb épülÅ‘ szentélyeket hajszálpontosan a piramisszerű, repülÅ‘ járművek mására építették fel, illetve oly módon alakították ki, hogy azok alkalmasak legyenek a repülÅ‘ kocsik leszállására. Keleten a legtöbb szentély a maga szakrális geometriájával hűen tükrözi a sok ezer éves repülÅ‘ isteni szerkezetek hagyományait mind strukturálisan, mind a kÅ‘be vésett domborműveik nyomán. Aki ellátogat ezekbe az építményekbe, saját szemével gyÅ‘zÅ‘dhet meg az istenek kézjegyeirÅ‘l.

Boldog napot!