Az asztrológia sokkal, de sokkal több, mint annak eszköze, hogy az ember a jövÅ‘jét kifürkéssze a csillagok segítségével. Az asztrológia a kozmosz és a teremtés finomra hangolt működésének: bölcsességének, sorsformáló erejének és akár fizikai mozgásának összefüggései közötti iránytű, továbbá egy látásmód, egy feltáró és egy megoldó képlet egyszerre. EbbÅ‘l az aspektusból vizsgájuk meg a kozmikus szintű bolygóegyüttállásoknak az emberi evolúcióra gyakorolt hatásait.

Mi az igazi asztrológia?

Az igazi asztrológia egy olyan tudomány, amelyet még nem fedeztek fel egészen, ez a munka a jövÅ‘ generációira vár. Az asztrológia tudója ugyanis képes felfogni az ember sorsát, a világegyetem folyamatait és a teremtést a maga teljes valójában, megérti azok működését, megismeri a benne elfoglalt helyét és szerepét. Az igazi asztrológia egy olyan lehetÅ‘séget kínál, amely az ember számára régen elveszett: megérteni a sorsot és összhangban lenni vele.
Az asztrológus feladata ebbÅ‘l adódik: tolmácsolja a láthatatlant, lefordítja a lélek titkait, s ezúton támogatja az ember önmegvalósítását. Sokan abban tévednek, hogy az asztrológiát összetévesztik a bolygók és a csillagok mozgásából levont következtetésekkel. Mások statisztikai adatokra vagy szimplán emberi megfigyelésekre hivatkozónak vélik. Az asztrológia ezzel szemben egy életismereti ágazat és az emberiség fejlÅ‘dése szempontjából egy nélkülözhetetlen kellék.

Együttállások

Minden égi objektum teremtve lett, s rendelkezik valamilyen intelligenciával és erÅ‘vel. A modern ember ezt nem ismeri. Kicsit olyan a helyzetünk, mintha egy sejtnél egymilliószor kisebb molekulalényekként állnánk a saját testünkben és azt latolgatnánk, hogy azok a tÅ‘lünk összehasonlíthatatlanul hatalmasabb szervek vajon rendelkeznek-e élettel, mi mozgatja Å‘ket és vajon hatással vannak-e a mi életünkre. Példánkban az ember a parány és a test a kozmosz. Na, ezek tükrében ember legyen a talpán, aki elmagyarázza, hogy valójában mi, töpörödött molekulalények (emberek) teljes mértékben attól függünk, hogy a nagy sejt, amelynek mi az alkotói vagyunk, hogyan dönt. A sejt pedig függ a szerv többi sejtjétÅ‘l. A szerv a többi szervtÅ‘l. A többi szerv pedig a szervezetet vezérlÅ‘ tudattól, tudatalattitól és tudatfelettitÅ‘l és így tovább.

Maradjunk annyiban, hogy a csillagok és a csillagképek energiájukkal nem csak befolyásolják, hanem nagyon-nagyon meghatározzák a Föld és mindenkori lakóinak az életét és a sorsát. Így működik a rendszer. A csillagoknak és az egyéb égi objektumoknak intelligenciája és ereje folyamatosa sugárzódik ránk. Ennek egyik cáfolhatatlan bizonyítéka a csillagok fénye. Ugyanakkor vannak magasabb dimenziók, amiket nem látunk fizikailag, amelyek attól különlegesek, hogy a fénynek nem kell nagy utat – fényéveket – megtennie, mire ideér, hanem hatásaikat szinte azonnal kifejtik ránk. Magyarul nem telik hosszú idÅ‘be, hogy egy fizikailag távoli csillagból vagy csillagképbÅ‘l elindult információ vagy erÅ‘ ideérjen, mert a „sokadik” dimenzióban nincs távolság.
 
Amikor bizonyos csillagok és bolygók (többnyire ezeket ismerik a legtöbben) a FöldrÅ‘l nézve a háromdimenziós valóságban is egy bizonyos módon helyezkednek el, akkor különféle konstellációk (elrendezÅ‘dések) jönnek létre. Ezek közül most csak egyet ragadok ki: az együttállást, más néven a konjunkció. Az együttállás során egy tökéletes geometriai minta jön létre: a planéták úgy sorakoznak fel egymás mögé/mellé, hogy a FöldrÅ‘l nézve nulla fokos szöget zárnak be. Az ilyen aspektus nagy erejű, s ebben nem számít a fényszöget alkotó planéták egymástól való távolsága. Ha én ezt az együttállást látom, vagy kiszámolom, akkor megfigyelhetem a hatásait.

A konjunkció hatásai változók. Az érintett két vagy több planéta jellemzÅ‘i együttesen mutatkoznak meg az együttállásokban és erejük koncentráltan jelentkezik. Aligha meglepÅ‘, hogy az együttállás potenciálisan minden hatást egyesít, de legfÅ‘bb ismérve az erÅ‘teljessége. Az asztrológia szerint sokkal erÅ‘sebb és közvetlenebb hatású, mint bármely más sugárzás.

Kozmikus együttállások

Együttállások létrejöhetnek egyfelÅ‘l a naprendszeren belüli planéták között, másfelÅ‘l galaktikus szinten is. Ugye, érezzük, hogy a galaktikus együttállások hatása legalább olyan jelentÅ‘s, mint a hozzánk közelebb lévÅ‘ké? Illetve, ami még elmondható, hogy a galaktikus együttállások lefolyása nagyobb intervallumot ölel fel emberi léptékben mérve, mint a lokálisak. Például a Kos csillagkép elÅ‘tt kb. 2160 év alatt utazik a naprendszerünk, vagy a küszöbön álló VízöntÅ‘ korszak is nagyjából ennyi évet fog igénybe venni. Ez még nem együttállás, pusztán a léptéket mutatja.

Az emberiség fizikai és lelki evolúcióját az együttállásokból sugárzódó energiák döntÅ‘en befolyásolják. Például az imént említett zodiákus kör (Kos, Halak, VízöntÅ‘...) hatásai adják az emberiség egyes világkorszakainak és történelmi éráinak a fÅ‘bb jellegeit. Nem véletlen egy Å‘skor, egy ókor, egy sötét középkor, egy felvilágosodás stb.

Ezen felül az asztrológusok azt is meg tudják állapítani, hogy az egyes energiák milyen hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Ne felejtsük el, hogy a testünk és az auránk bizonyos értelemben a csillagok energiáiból lett összegyúrva, s a velük való kölcsönhatásokból kapja folyamatosan az éltetÅ‘ és fejlesztÅ‘ energiákat.

Azt minden nÅ‘ sejti és érzi, hogy a gondolkodását sokkal erÅ‘sebben befolyásolják a Hold-állások, mint a férfiakét. A nÅ‘knél az egész menstruációs szakaszt, illetve a menstruációnak a milyenségét is befolyásolja a Hold-állás. Ez máris egy olyan jelentÅ‘s tényezÅ‘, amin keresztül tetten érhetÅ‘ a bolygóállások hatása. Az ember gondolkodását, hangulatállapotát és érzékeit elsÅ‘sorban a Hold-állás befolyásolja, de ezen felül más egyéb együttállások is. A galaktikus bolygóegyüttállások viszont egyformán hatnak a nÅ‘kre és a férfiakra.

A Plejádok, vagyis a Fiastyúk csillagkép központi csillaga, az Alcyone körül halad, kering a naprendszerünk. A 2012-es téli napforduló egyes számítások szerint éppen egybeesik egy ilyen 25625 évig tartó keringési ciklus lezárulásával. Ez a dátum megegyezik egy még nagyobb, 225 millió évig tartó ciklus végével, amely a Plejádok egész csillagrendszerére vonatkozik. SÅ‘t még egy ettÅ‘l is sokkal hosszabb keringési periódusnak is a végéhez érünk idén, amely pedig a Tejútrendszer központi csillaga körüli asztrális tánccal függ össze. Ha mindezt összevetjük, akkor érezhetjük, hogy micsoda összhang és egymásra hangoltság uralkodik a kozmoszban. A 2012-es komoly fordulópontot is kozmikus együttállások fogják meghatározni a maja-kutatók szerint: a Föld és a Nap együtt fog áll a Tejút központjában lévÅ‘ „sötét hasadékkal”, illetve kozmikus kapcsolat jön majd létre a Vénusz, a Nap, a Fiastyúk és az Orion között.

A NASA által Planet-X néven nyilvántartott Nibiru közeledése szintén okozhat kozmikus együttállásokat. A legutóbbi ilyen konjunkciója a Nibirunak az Å‘si sumer kÅ‘táblák szerint a Nappal és a Földdel való együttállása volt, amelynek hatására néhány száz kilométerrel arrébb tolódtak a Föld mágneses pólusai. Az északi pólus Grönlandról átkerült Kanada északi szigeteire.

MindebbÅ‘l talán kitűnik, hogy miért érdemes számolni az együttállásokkal. A 2012-es esztendÅ‘ több különleges kozmikus szintű bolygóegyüttállást tartogat a számunkra, úgyhogy lesz alkalmunk testközelbÅ‘l megtapasztalni a hatásaikat.

Boldog napot!