Az élÅ‘lények néha még akkor is bűnös cselekedetekre kényszerülnek, ha nem akarják. E bűnökre azonban nem a szívben élÅ‘ felsÅ‘ lélek ösztönzi Å‘ket, hanem más oka van, nevezetesen az, hogy az Úr a következÅ‘ életükben is megáldja Å‘ket, s ebben az életükben is megáldotta Å‘ket valamilyen negatív karmával. Ha ebbÅ‘l az aspektusból tekintünk az énünkre, akkor egészen újszerű megvilágításba kerül a harag, az irigység és egy sor negatív emberi jellemvonás. Ha pedig megismerjük azokat, akkor meg is érthetjük Å‘ket. Ha pedig megértettük, akkor szabad akaratunkból változtathatunk rajtuk!

ElsÅ‘ hallásra furcsának tűnhet, hogy mi jó lehet a negatív karmában, vagyis abban, hogy elÅ‘zÅ‘ életeink rosszul sikerült döntéseinek hatásait az isteni törvények visszahárítják ránk. Csupa szenvedést, gyötrelmet, kínt, bűntudatot, válságot, betegséget és még egy csomó nehézséget idéznek meg a negatív karmikus csírák a lényünkben. Olyanok, mint a mágnes, amely bevonzza a pechet, a balszerencsét, a pánikot és a problémákat. Mindazonáltal, ha mélyebben belegondolunk, akkor ily módon javíthatjuk ki, amit korábban elrontottunk. Valahol belül érezzük is, hogy a karma törvénye jogos. E helyütt talán nem ildomos az igazságos jelzÅ‘t használni, tehát maradjunk annyiban, hogy jogos, mert minden a kiegyenlítÅ‘désre törekszik. Ezért áldás, ha valaki negatív karmát kap, mert általa legalább törleszthet, fejlÅ‘dhet és újabb lehetÅ‘ségeket teremthet. Ha nem kapna esélyt a kijavítására, akkor lennénk csak igazán bajban.

A gondot rendszerint a negatív karma megélése jelenti. Mivel az embernek ritkán jut eszébe egy betegsége vagy egy balesete kapcsán, hogy mekkora áldást kapott, ezért minden helyzetet alapvetÅ‘en rossznak állít be, amiben Å‘t veszteség éri. Ez helytelen hozzáállás. Egyáltalán nem biztos, hogy valami pusztán attól rossz, hogy minket megpróbáltatással súlyt. Általánosságban az emberre igaz, hogy önfelmentÅ‘, illetve hogy kettÅ‘s mércével mér. Hogyan? Úgy, hogy minden jó dolgot az életében önmagának köszön meg, de minden rosszért külsÅ‘ erÅ‘ket tesz felelÅ‘ssé. Ez egy kissé tudathasadásos állapotot eredményez. Ha valaki szeretne ebbÅ‘l a helyzetbÅ‘l kitörni, ajánlom, hogy fogadja meg a következÅ‘ intelmeket és tanításokat.

A szenvedély egy olyan erÅ‘, mely mindig jelen van az életünkben, kifejezetten könnyen mozgásba lendül és művészi módon befolyásolja az emberi elmét. A harag egy olyan erÅ‘nem, amely a szenvedélybÅ‘l fejlÅ‘dik ki. Szenvedély alatt minden olyan dolgot értek, amely vonzás és taszítás, tehát nem az egyensúly és nem az aranyközépút alapján jön létre. Ilyen például a szimpátia és az antipátia. Így érhetÅ‘ talán, hogy miért olyan alattomos a szenvedély. Az Å‘si tanítások úgy tartják, hogy a düh a világ mindent felemésztÅ‘ bűnös ellensége. Oka, hogy amint megtestesül a lélek, a benne található isteni szeretet úgy alakul át kéjjé, mint a tej joghurttá.

A kéj a szenvedély tetÅ‘fokának tekinthetÅ‘. Kéjt sokszor érezhet az ember, mivel ez a fogalom nem szűkíthetÅ‘ le csak a jóféle élvezetekre. Például amikor valaki a saját igazában, vallásában, tudásában stb. hisz megszállottan, akkor is kéjes érzéseket él át. A fÅ‘ problémát az jelenti, hogy a kielégítetlen kéj haraggá alakul. A haragból illúzió származik. Az illúzió pedig azt eredményezi, hogy az ember folytatja az anyagi létét a visszaszületések sorozata közepette. A bölcsek ezért állítják, hogy a kéj az élÅ‘lény legnagyobb ellensége. Egyedül ez készteti a különbözÅ‘ tiszta lelkeket arra, hogy az anyagi világ béklyóiban maradjanak.
 
A harag a tudatlanság része, egyik megnyilvánulási formája. Felismerni nem mindig könnyű, mert van, aki jól leplezi, de elÅ‘bb vagy utóbb a dührÅ‘l és más velejárójáról fel lehet ismerni. A cél tehát a felismerés és az átszellemítés, a bennünk található negatívum szublimálása. Az életmód megváltoztatása, az igazi bölcsesség által elÅ‘írt cselekedetek képesek átemelni a lelket a düh és a harag szakadékain.

Fontos adalék, hogy nem az egó elpusztítása a cél, hanem a visszaszorítása. Az egó szerepe vitathatatlan az anyagi világban, de korántsem mindegy, hogy megvezeti-e az embert vagy sem, s hogy a lélek képes-e beteljesíteni a sorsfeladatát vagy sem.

A harag rossz tanácsadó. Manapság túlságosan könnyen esünk a harag csapdájába. Ha felfedezzük magunkban, akkor emlékezzünk az elÅ‘bbiekben leírt működésére és a tudatosságunkat latba vetve határozzuk el magunkat, hogy lényünket nem az egó, hanem a magasabb rendű Énünk szolgálatába kívánjuk állítani. Ebbéli eltökéltségünket erÅ‘sítsük meg rendszeresen. Lehet, hogy hosszúnak tűnik az út, de egy élet áll rendelkezésünkre, hogy tökéletesítsük magunkat.

Boldog napot!