Ha feltennénk magunknak a kérdés: mi a boldogság, akkor bizonyára meglepÅ‘ válaszokat kapnánk. Szellemi és érzelmi egészségtelenségünk okaira bukkanhatnánk, amelyek szerves része a siker utáni vágy. Rájöhetnénk, hogy a boldogságunk egyik szegmense a siker utáni eszeveszett hajsza és kényszer. Ebben pedig kiemelt szerep jut az eladósodásunknak. David Icke, brit író a nyomorúságunk okaira hívja fel a figyelmünket évek óta. Lássuk az egyik legnagyobb átverést: a kölcsönét.

Manapság ha valaki tanulni akar, akkor pénz nélkül nem tud. Mivel sokan amúgy is anyagi gondokkal küszködnek, ezért kölcsönöket vesznek fel. A kölcsönök visszafizetése megkeseríti az emberek sorsát és sokkal több járulékos problémát teremtenek, mint amennyit a felvett kölcsön megold. Ilyen például a stressz, amely az érzelmi egészségre nyomja rá a bélyegét.
Mindig meg kell felelnünk az elvárásoknak – ezt nevelik belénk, s ezért még fizetünk is. A cél az individuum leigázása David Icke szerint is, aki Albert Einsteint idézi: „A tanulásomat akadályozó egyedüli dolog az oktatásom volt.” Ha meggondoljuk, az iskolai tanulmányaink nagy részét elfelejtjük, illetve szinte soha nem használjuk. De ami megmarad, az sokszor jelentkezik korlátoltságként, behatároltságként és visszahúzó erÅ‘ként. Aki viszont vállalja ezt, az jó polgárrá, egy beprogramozott polgárrá válik és dicséretben részesül.

Felépült körülöttünk egy világ, amelyben a pénz az úr. A pénzfolyamatok irányítása pedig egy szűk réteg kezében van. A cél egyetlen állam, egy globális hálózat működtetése, amelyben egyetlen pénznem van/lesz, amely egyetlen bankból, Világ Központi Bankból irányíttatik. Klasszikusokat idézve: „Adjátok nekem egy nemzet fizetÅ‘eszköze feletti irányítást, és fütyülök rá, ki hozza törvényeit.” – mondotta volt Mayer Amschel Rothshild, a bankár-dinasztia alapítója. De vajon mit értett ez alatt?

A válasz pofátlanul egyszerű. Íme: A bankrendszer irányítja a kormányokat, az egész kereskedelmet és az emberek életét a pénz kikölcsönzésével. Az átverés az, hogy ez a pénz nem létezik. Eme virtuális pénz után pedig kamatot szednek, méghozzá busás kamatot.
Mi a pénz? Egy átutalás, vagy egy hitel vagy csekk, netán készpénz? Nem! A pénz egy áthárított adósság. A pénz nem más, mint körbetartozás. A pénz annak elismerése, hogy nekünk adósságunk van és ebbÅ‘l kifolyólag függÅ‘ségeink vannak.   
A pénzt gyakorlatilag emberek találták ki és hozták létre nagyon elmés módon. Valaki egyszer kitalálta, hogy kölcsön ad valakinek – gyakorlatilag hitelez. Ez indította el az egész folyamatot. Aki elindította a hitelt, annak volt a legjobb pozíciója. A gépezet pedig beindult, s a mai napig dübörög, fenntartja önmagát.

Amikor egy bank kölcsönt folyósít az embernek, igazából semmit nem ad. A bankszámlára került összeg egy számítógép által odaírt számsor. Ezt adja a bank. Cserébe például jelzálogot tesz a házadra, az ingatlanodra stb. Tehát nem pénzt kapsz, hanem adósságot. Az adósságot pedig törleszteni kell. Mivel? A munkáddal. Mi történt? Kaptál valami elvont dolgot, ám konkrét munkával tudod viszonozni, hiszen te már valódi pénzzel fizeted vissza a kölcsönt. Nagy üzlet. A törvényeket pedig úgy alkotják meg, hogy a bankok érdekeit tartsák szem elÅ‘tt.

De a dolog ettÅ‘l is fondorlatosabb. Nem elég, hogy muszáj visszafizetned mondjuk a hitelkártyádra adott kölcsönt a valódi pénzzel, amit munkával keresel, még a kamatokat is te állod szintén kemény melóval. Ki dolgozik a rendszerben igazán? Kinek vehetik el a lakását a feje felÅ‘l? Ki kockáztatja mindenét? Te! Ki az, aki nagy kegyesen ad? Ki az, aki a nullákat írja a számlakivonatra a többi szám mögé? Ki kockáztat minimálisan? Ki nyeri a legtöbbet a hitelen? A bank. Egy személytelen rendszer, aki mögött láthatatlan, de valódi emberek állnak.

Így lesz a semmibÅ‘l valami. Szerintem ez csalás. David Icke szerint a kormányok ugyanezt csinálják, amikor kölcsönt vesznek fel. A helyzet pikantériája, hogy az állampolgárokkal fizettetik vissza a hiteleket és a kölcsönöket.
A brit szerzÅ‘ szerint a bankjegy „nem más, mint egy adóslevél, ígéret a fizetésre”. Van abban valami, amit ír. Nincs is pénz. Csak adósság van, amely ide-oda vándorol tÅ‘lem hozzád, azután tÅ‘led vissza hozzám vagy másokhoz. Nem arról van szó, hogy a pénz mint értékmérÅ‘t cserélgetjük, hanem arról, hogy egy kör gyártja (nyomtatja!) a pénzt a semmibÅ‘l és ugyanaz a kör alapít bankokat, aki irányítja a globális pénzmozgásokat. A semmibÅ‘l elÅ‘állított pénzt jól kamatoztatják (megjáratják), s közben minden konkurenciát kiiktatnak. Ez egy átverés, vagy inkább biznisz?

Az egész bankrendszer egy világméretű üzleten alapszik. Van, aki csalásnak nevezi ezt. Én egy okos, elnyomó, lényegében diktatórikus jelleget vélek felfedezni a rendszerben. Az oktatás és az egész társadalmi berendezkedés pedig úgy épül fel – mert úgy építették fel –, hogy minden pénzalapú legyen.
Minden a pénztÅ‘l függ! A rendvédelem, a katonaság, az igazságszolgáltatás, az oktatás, az egészségügy, a közművek, az élelmiszerek… Ki alakította ezt így ki?

Akik tehát a pénzmozgásokat irányítják, illetve a kezükben tartják, azok az életünket is komolyan manipulálják. Akit jobban érdekel a téma, az olvasson David Icke-tól írásokat, melyekbÅ‘l például olyan dolgokat is megtudhat, hogy a bankok a letétbe helyezett összeg tízszeresét helyezhetik ki kölcsönként. A polgár egy dollár betesz, a bank tíz dollár hitelez. Ilyen és ehhez hasonló játékok miatt érzi azt a honpolgár, hogy a fátylat húztak a szeme elé és átverik a kölcsönökkel. S akkor még az elképesztÅ‘ kamatokról nem is szóltunk. Emberi nyomorunk okai egyre nyilvánvalóbbak.

Boldog napot!