Az inkák aranyára sok szerencsevadásznak fájt már a foga, de eddig még senkinek sem sikerült meglelnie. Fussuk végig, miként semmizte ki, illetve hogyan próbálta kifosztani Európa az Újvilágot!

A spanyolok újvilági megjelenése a teljes leigázást hozta magával a bennszülöttekre nézve. A hódítok nem ismertek kegyelmet és lehetetlent, ha a gazdagságot jelentÅ‘ aranyról volt szó. Hernán Cortés a mexikói Tenochtitlánt fosztotta ki. Montezuma, helyesebben Moctezuma 1519. november 8-án találkozott elÅ‘ször Cortés-zel, akit az aztékok Quezalcóatllel, az azték civilizáció megalapítójával azonosították. A legendák szerint valaha keletre távozott el és megjövendölte visszatérését egy szakállas fehér férfi képében. Mindenesetre Moctezuma királyi kincsének nagy részét elszállítatta az azték birodalom északi részére, mely a mai USA területére esik. Ez a mai napig ott pihen titokban. A legendák szerint több százmilliárd dollárra rúg az értéke.

A kincsek kisebbik hányadát az azték fÅ‘városban gyűjtötték össze a spanyolok, ám menekülés közben elveszítették azt. KésÅ‘bb a spanyolok bevették a várost és az utolsó császárt, Cuauhtémoc-ot megkínozva igyekeztek a kincs nyomára bukkanni, de csak annyit tudtak meg az uralkodótól, hogy a maradék kincset a Texcoco-tó fenekére süllyesztették.

Ahogyan Cortés az Azték Birodalmat, úgy Pizzaro az Inka Birodalmat fosztotta ki. ElsÅ‘ként foglyul ejtették Atahualpa inka császárt, aki egy egész termet betöltÅ‘ arany árán akarta visszanyerni a szabadságát. Sikertelenül. A spanyolok végül megfojtották az inka császárt. Utódja, Manco Inka igyekezett felvenni a harcot a betolakodókkal.

1538-ban a konkvisztárdorok elfogtak egy inka küldöncöt, aki egy mesés történetet adott elÅ‘ nekik. Egy isteneknek szóló szertartás folyamán az egyik inka törzs uralkodója meztelenre vetkÅ‘zik, majd a papok aranyporral borítják be a testüket. A király ezután egy szent tó közepére hajózik, ahol megmártózik, miközben aranykincseket és egyéb áldozati tárgyakat dobálnak a papok a tóba. E sztori után Sebastián de Belalcázar El Dorado-nak, vagyis az Aranyozott titulussal ruházta fel az uralkodót. Innen indult világhódító útjára az El Dorado-ról szóló mítosztár.

Nem telt bele sok idÅ‘, s már nem csak egy személyrÅ‘l, hanem egy mitikus helyrÅ‘l, egy aranyvárosról kezdtek pletykákat rebesgetni, ahol minden nemesfémbÅ‘l és drágakÅ‘bÅ‘l van. A mai Kolumbia területén található a Guatavita-tó, amelyben az említett rítust évente elvégezték.  Ezt a vidéket elsÅ‘ európaiként Gonzálo Jiménez de Quesada érte el 1537-ben. Útközben rengeteg embert veszített és számtalan bennszülöttet megkínzott csak azért, hogy továbbjuthasson a feltérképezetlen dzsungelben.

Az emberi kapzsiság már akkor sem ismert határokat. A Guatavita-tó egy kráter mélyén feküdt, de Quesada-nak nem sikerült a kincsre bukkannia, de fivére a Hernan Pérez nekilátott a tavacska lecsapolásához és egy csekélyke mennyiségű aranyat talált. TÅ‘le valamivel eredményesebbnek bizonyult Antonio de Sepulveda próbálkozása, akinek sikerült 20 méterrel csökkentenie a tó vízszintjét és több aranytárgyra bukkant, de csakhamar kiderült, hogy a mesés El Dorado-t rossz helyen keresik.

A spanyol udvar számos expedíciót (entradá-t) indított többek között El Dorabo felkutatására és Dél-Amerika feltérképezésére. A mérhetetlen emberéletet, viszálykodást és rivalizálást szülÅ‘ felderítÅ‘ utak sikertelensége után be kellett látni, hogy El Dorado nem a mai Kolumbia, Peru és Ecuador területén keresendÅ‘.

De Berrio nevéhez több entradá is fűzÅ‘dik, melyeket Bogotából Guayanába indított. Az Orinoco folyó elérése önmagában 17 hónapot vett igénybe, utána a hatalmas hegyek következtek. A helybéli indiánok egyre inkább feltüzelték a mesés aranyvárosról szóló történeteikkel a spanyolokat, akik ezután tudni vélték, hogy a Caroní folyó forrásvidékén kell keresniük álmaik városát.

IdÅ‘közben mások is expedíciókat kezdeményeztek ambícióik kielégítésére. Sir Walter Raleigh elfoglalta Trinidadot és aranybányákra bukkant, de El Dorado-t nem találta meg, csupán a mítoszkészletet gyarapította Manoa és a Paríma-tó történetével. Raleigh kalandos úton a londoni Tower-ban kötött ki, ahonnan csak nagy sokára sikerült kiszabadulnia, de a spanyolokkal való háború szítása miatt 1618-ban kivégezték. De Berrio pedig soha nem pillanthatta meg a hÅ‘n áhított várost, mivel 1597-ben teljesen összeomolva távozott el ebbÅ‘l a világból.

Az 1800-as években végül sikerült a felfedezÅ‘knek feltérképezni az Újvilágot annyira, hogy ezzel bebizonyítsák, hogy Manoa és a Paríma-tó csak a színes fantázia szülöttje. De a kincsvadászok nem adták fel. Újra a Guatavita-tavat kezdték kutatni az aranylázban tobzódok. Ez egészen odáig fajult, hogy 1912-ben le akarták csapolni a tavat. Ez az expedíció azon vérzett el, hogy a tó iszapos feneke idÅ‘közben keménnyé dermedt. Ennél fogva El Dorado kincse a mai napig felfedezetlen.

Boldog napot!