A betegségeink és amúgy minden diszharmonikus állapotunk valaminek a tünete, spirituálisan szólva, valamilyen belsÅ‘ folyamatnak a következménye. Így adekvátnak tűnik nem elsunnyogni a következÅ‘ kérdést: mit jelent a problémám? Mi állhat a hátterében? Mit kell belÅ‘le megtanulnom magammal kapcsolatban? Hogyan lássak hozzá? Ezt a harcot sokan megpróbálják elkerülni csak, hogy önmagukkal ne kelljen szembesülniük és ne kelljen változniuk. Ha Te is ebbe a csoportba tartozol, akkor kérlek, ne olvasd el ezt a cikket!
 
Alapállásom az, hogy ha mindig mindennel összhangban lennénk, akkor semmilyen betegségünk nem lenne. De mivel az ember mint olyan a maga testi valójában és jelen tudatossági szintjén elképzelhetetlen számomra konfliktusok nélkül, ezért arra kényszerülök, hogy kijelentsem: konfliktus nélkül nincs élet. Ámde, korántsem mindegy, hogy a spirituális puttonyunkban, a karmánkban a konfliktusok milyenek és mennyit nyomnak a latban. Az élet pluszai és mínuszai egy darabig megfeszítik a sorsunk húrjait, de nem károsítják. Azonban, létezik az a pont, amikor a lelki vagy szellemi gyűrÅ‘désünk, tűréshatárunk véget ér és fizikai szinten is megjelennek a belsÅ‘ ellenmondások és egyensúlytalanságok. Ez jelentkezhet sérülés, betegség, baleset és millió hasonló formában. SÅ‘t mi több, ismétlÅ‘dhetnek, krónikussá válhatnak, függÅ‘ségeket okozhatna és állandósulhatnak. Ha így közelítünk az élet felé, akkor egy gombostű leesése sem véletlen.

Amikor azt állítjuk, hogy egy betegséget megelÅ‘zünk valamivel, akkor azt csak a testi hiánybetegségekre tudom adaptálni, vonatkoztatni, mint például a C-vitamin esetében. Ám, ha visszafelé gondolkodunk, akkor láthatjuk, hogy számos betegségünk lelki okokra vezethetÅ‘ vissza. Akkor pedig nem elégedhetünk meg az anyagi megoldásokkal. A hiba és a hiány természetesen kezelendÅ‘ és kijavítandó fizikai szinten, erre van az orvostudomány, de módszerei sokszor tünetiek, s nem nyújtanak valódi megoldást. Kiváltképp akkor nem, amikor egy finomabb, magasabb síkon található az a góc, az a csíra, az a gát, vagy egyszerűbben fogalmazva, az a hiba, amely a problémát gerjesztette az életünkben. Ezt oly módon is tetten érhetjük, hogy miután az akut fizikai problémát elhárítottuk, de a lelkit nem, egy másik alkalommal ugyanaz visszatér, vagy olyan esetbÅ‘l is bÅ‘ven akad, amikor egy egészen más formában ütközik ki.

Mindezek fényében vegyünk egy viszonylag „népszerű” tünetcsoportot, a megfázást, illetve a meghűléses-fertÅ‘zéses  betegségeket.

FertÅ‘zések és gyulladások szimbológiája

A fertÅ‘zéseket az orvostudomány mai állása szerint kórokozók idézik elÅ‘. Ezzel senki nem szokott vitatkozni. Az már felettébb elgondolkodtató azonban, hogy a kórokozók milliói-milliárdjai miért éppen akkor, amikor és miért éppen minket találnak meg gazdatestnek. Ha állandóan jelen vannak mindenhol, akkor elvben bármikor megbetegíthetnének bennünket. A kórokozókkal mi úgymond együtt élünk, bizonyos fajtáikkal még ráadásul szimbiózisban is. Azért, hogy ez ne így történjen, felfedezték a védÅ‘oltásokat. Az akut problémák kiküszöbölésére pedig kifejlesztették az antibiotikumokat. De a dolog itt nem ér véget, jobban mondva, nem itt van a kutya elásva.
EgyrészrÅ‘l nyilvánvalóan az immunrendszer állapota adhat magyarázatot a problémáinkra, másrészt ez a magyarázat valahogy mégis sántít, mert az immunrendszerünk meggyengülése sem „magától” alakul ki, hanem annak is definiálható oka van.

Amikor fertÅ‘zésekkel találkozunk, jusson eszünkbe, hogy valamilyen belsÅ‘ konfliktus öltött fizikai formát! Ilyenkor valami annyira felgyülemlik bennünk, valamivel annyira besokallunk, hogy feldolgozhatatlansága miatt a szervezetünkben ez egyszer csak lecsapódik. Számos gyulladás és fertÅ‘zés hátterében az áll, hogy valamit el akarunk kerülni, el akarunk hárítani, nem merünk szembenézni valamivel, s eddig még nem találtuk meg a helyes megoldást a belsÅ‘ háborúnkra – egy bennünket foglalkoztató és mélyen érintÅ‘ kérdésre vagy állapotra.

Ilyenkor az a teendÅ‘, hogy megkeressük a pszichénkben a kihívást. Ez némi önismeretet, türelmet és Å‘szinteséget igényel, de elÅ‘bb-utóbb meg fogjuk találjuk. Ha izgatottságot, feszültséget és harcot, vagy elégedetlenséget sikertelenséget, ismétlÅ‘dÅ‘ összeütközéseket találunk bensÅ‘ világunkban, akkor közeledünk az gyökérokhoz.
Itt kell megemlítenem az önámítás egyik tipikus elfedÅ‘ mechanizmusát, amidÅ‘n az ember bemeséli magának, hogy nem is számottevÅ‘ a feltárt probléma, vagy teljesen elhárítja, mondván, nincs is semmiféle gond. Ezzel egyszer s mindenkorra a tudatalattinkba száműzzük a problémát, s ezzel kezdetét veszi a gócképzÅ‘dés.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy a tudatunk észrevétlenül megkeményedik, rugalmatlanná válik, s elkezdi bevonzani és összegyűjteni a hasonló mindennapi történéseket. Így fejlÅ‘dik ki a betegség ok-okozati láncolata.

A fertÅ‘zéses betegségeink valódi feloldásának lényege abban áll, hogy nem állunk ellen a minket ért ingereknek – még a kritikának sem –, hanem  azt vizsgáljuk, miért vagyunk mi azokra olyan érzékenyek, mit kellene tudatosítanunk, miben kellene egy picit megváltoznunk, miért nem veszíthetünk azzal, ha változunk és fejlÅ‘dünk (eddig a kérdésig sokan el sem jutnak, de makacsul ellenállni és tüntetni, azt tudnak), hogyan emelkedjünk felül a problémákon?
Ha sikerül, akkor a probléma megszűnik problémaként létezni. Lehetetlen nincs, csak egy fal, amit át kell ugranunk! – ez a titok.

Az örök konfliktuskerülés és a rendszeres belsÅ‘ Å‘rlÅ‘dés sajnos óhatatlanul megszüli a fertÅ‘zéses és gyulladásos betegségekre való hajlamainkat. Az önbecsapás, az énvédÅ‘ és hárító mechanizmusok tökélyre fejlesztett verziói, a visszatámadás újabb konfliktusgeneráló módozatai nap mint nap termelik betegségeink pszichés okait.

A fertÅ‘zéses és a gyulladásos betegségeink egyedi értelmezéséhez ennyi még önmagában kevés, hiszen mindenkoron figyelembe kell vennünk az érintett szervet vagy szerveket, valamint a karmikus vonatkozásokat is. De elindulásnak és önelemzésnek jó támpontot adhat ez a szemléletmód.
(Folyt. köv.)

Boldog napot!