Szomorú vagy sem, de már csak úgy van, hogy a történelmet a gyÅ‘ztesek írják. Ezen kár borongani. EbbÅ‘l következik, hogy a história eleve nem lehet mindenben hiteles, hiszen annak mindig a hatalomra jutottak ideológiáit kell támogatni és hirdetni. Az elmúlt húsz év egyik legmegrendítÅ‘bb felfedezése és teóriája, hogy a középkor 614 és 911 közé esÅ‘ szakasza kitaláció. Vagyis ez az idÅ‘szak egyszerűen nem létezett, meg sem történt! Lélegzetelállítóan izgalmas elmélet. Vizsgáljuk meg, mivel járna ez, ha továbbra is cáfolhatatlan maradna.

 Heriber Illig a következÅ‘ kérdéseket tette fel:
„Az Óvilág történelmét a mai napig a leletnélküliség ösvénye övezi. A korszak nemcsak a népvándorlás idÅ‘szakát jelenti, hanem az ókor utáni művészeti virágzás, a Karoling reneszánsz korát is magában foglalja. Az említett jelenség teljesen érthetetlen: hogyan létezhetett olyan virágkor, amely ugyan hagyott hátra számunkra néhány filigrán elefántcsont-faragványt és értékes kéziratot, mégsem maradtak fenn használati tárgyak, kÅ‘házak és fakunyhóiból is csak alig valami maradt az utókorra? Az írószobák teteje az ég lett volna? A kolostorokban nem voltak ebédlÅ‘k, hálótermek és kerengÅ‘k? Hol szálltak meg a kor nagyjai, ha a régészek szinte sehol sem találnak a földben hercegi udvart, királyi vagy császári palotát? Hol folytatták a kor emberei kereskedelmüket, ha sehol sem tárhatók fel kereskedelmi helyek, raktárak?”
(Idézet: HERIBERT ILLIG, KLAUS WEISSBERGER: MAGYAROK A KITALÁLTKÖZÉPKORBAN)

A kitalált középkor – legalábbis 614 és 911 között – nem kevesebbet jelent, mint hogy nem létezett Nagy Károly és egy sor történelmi alak és esemény. Vajon helytálló ez az érvelés? Kevés az írásos dokumentum, így marad a remény, hogy majd egyszer elÅ‘kerülnek a bizonyító erejű régészeti leletek valahol Közép-Európában. Merthogy eddig szinte semmi meggyÅ‘zÅ‘ és valóban értékelhetÅ‘ leletet nem találtak.

Tény, hogy a múzeumokban hiába is keressük a koraközépkori leletek sokaságát, nem csak mi, hanem a történészprofesszorok sem találnak túl sokat. Alig vannak sírleletek 700-ig, illetve a sírmellékletek szokása is megszakadt. Az eddigi konzekvens magyarázat az volt, hogy a hódító jellegű keresztény hit kiszorította az Å‘si hagyományokat. De ennyire? Egyre izgalmasabb a kérdés.

A helyzet tisztázandó, Gerhard Anwander és Heribert Illig alapos kutatásokat végzett a reprezentatívnak mondható római, frank, bajuvár régióban. Bajorország mai hetvenezer négyzetkilométeres területét vizsgálva azt találták, hogy korabeli és az azt követÅ‘ írások több mint 2200 lakott helyrÅ‘l számoltak be.
Az Agilolfingek – a legrégibb bajor fejedelmi család – dinasztiája már virágzott, még mielÅ‘tt uralmukat a Karolingok megdöntötték volna és határaikat kiterjesztették volna Pannóniáig. EbbÅ‘l a 2200 településbÅ‘l viszont csak 88 olyat találtak, ahol talán, de nem biztos, hogy a 614 és 911közötti idÅ‘szakból származnak. A települések fennmaradó 96%-a pedig merÅ‘ talány ásatási emléknyomok tekintetében.

A megtalált emlékek kormeghatározásakor és idÅ‘rendi besorolásakor rengeteg az űr és a hiányosság minden társadalmi réteg esetében a parasztokétól a tartományurakig. Se egy Agilolfing-palota a 25-bÅ‘l, se egy érme, se egy Karoling-palota, legfeljebb néhány érme.  (A bajor vidéken összesen 4, azaz négy érmét találtak.) Szinte minden nyom hiányzik, mintha nem is léteztek volna.

Ezzel szemben ebben a korszakban születtek olyan műalkotások, mint a Codex Aureus (a regensburgi Szent Emmeram-kolostorban 870 körül készült díszes evangélium) vagy a kremsi székesegyház Tassiló-kelyhe, melyen négyszáz évvel korábbi ábrák találhatók.

Összességében és elfogulatlanul nem tűnik dÅ‘reségnek valamiféle történelemhamisításra gyanakodni. Mint említettem a történelem íráshoz sajnálatosan hozzátartozik annak átszerkesztése és folyamatos újraírása.

Még annyi megjegyzés ide kívánkozik, hogy mivel a bajuvárok etnogenezise felöleli az alemannokat, a frankokat, a türingiaiakat, a romanizált rómaiakat és Európa sok más etnikumát, ezért a bolgárokét, az avarokét és a magyarokét is. Ha pedig az illigi nézeteket vesszük alapul és azokat összehasonlítjuk például a Képes Krónika évszámaival, akkor meglepÅ‘ módon megerÅ‘sítÅ‘ adatokra bukkanunk, de ez már egy másik történet.
 
Boldog napot!