Egyesek szerint ki kéne már nőnünk abból a dajkameséből, hogy egy „Illuminátusoknak” is nevezett titkos kormány uralja a világot, annak minden gazdasági, politikai és katonai hatalmával együtt. Rendben van, de akkor miért alakulnak úgy a gazdasági események, hogy azok mindig csak egyes érdekköröknek kedvezzenek és gyakorlatilag is megteremtsék a 3. évezred posztmodern adósrabszolgaságát? Miért nem tudnak a becsületes emberek normális életet élni? Mindenki bolond volna, vagy csak ultrán bolondnak néznek bennünket?

Egyre kevesebb ember hoz meg létfontosságú kérdéseket mind az öt földrészen élők feje felett. (Tehát az antarktiszi fókák felett nem.) Ezáltal egyre szorosabbra vonják az emberiség életének ellenőrzését. Ezt nyugodtan hívhatjuk centralizációnak, azaz központosított hatalomgyakorlásnak.
Minden jel szerint a pénzmozgásokat – virtuális és kitalált értékmérő folyamatokat – felügyelő világhatalom konkrét tervekkel rendelkezik a tekintetben, hogy miként kell irányítani az államok sorsát sajátos érdekeinek megfelelően. Ez maga a globalizáció, mivel minden szál egyetlen kézbe, egyetlen szerveződésbe fut össze. Nevük nincsen, de szervezeteik annál inkább. A név igazából lényegtelen, de az egyszerűség kedvéért hívjuk őket Illuminátusoknak.

Egyes kutatók kétezerre taksálják a taglétszámukat, amely globális viszonylatban nevetségesen kicsi szám. Ők szabják meg, hogy mikor kik kerüljenek a bársonyszékekbe, s milyen döntéseket preferáljanak, s milyeneket negligáljanak. Természetesen a katonai hatalmon kívül a gazdasági irányítás is az ő égiszük alatt működik. Hogyan?
Ugyebár, minden kulturális vívmányunk a piramisépítő civilizációkra vezethető vissza? Miben közösek ezek? Az emberfeletti képességekben és a tudásban. No meg a piramisokban. Valami olyat tudtak, amit az ő utánuk következő koroknak valahogy sohasem sikerült rekonstruálniuk, illetve elérniük. Tudásuk titkos társaságok és kiválasztotti rendek formájában hagyományozódott az utókorra. Manapság ezeket titkos összeesküvéseknek hívják, de ez teljesen félrevezető misztifikálás, hiszen ennyi erővel a mai titkosszolgálat, vagy egy gazdasági stratégia, a pártok titkos paktuma, az üzleti titok, egy technológiai szabadalom is lehet „összeesküvés”.

A legfontosabb azonban maga a piramisforma, melyet minden korban minden titkos szerveződés utánzott. Megjegyzem, a legtöbb MLM rendszer azért olyan sikeres gazdasági társulás, mert éppen piramisra emlékeztető formát ölt magára, vagy legalábbis elvben arra hasonlít.
A társadalom egy képzeletbeli piramist, az emberi szükségletek megoszlása szintén egy piramisformát alkot, de a bankok, a vállalatok, az egyetemek, a kormányok, a média… struktúrája mind-mind a piramis-elv szerint szerveződik. Véletlen volna csupán?
Tudják-e a piramis alsóbb fikain állók, hogy mi történik a magasabb szinteken? A válasz: valójában nem, csak elhitetik velük, illetve ők meg saját magukkal, hogy átlátják a magasabb célokat. De ez a legritkább esetben felel meg a valóságnak.

Az Illuminátusok Rendje röviddel megalakulása után feloszlott a 18. században, de ez nem azt jelenti, hogy megszűntek volna. Ők ügyesen, körmönfontan beépültek egyes szabadkőműves és egyéb jó szándékú társaságokba, klubokba és amúgy teljesen világias csoportokba: bankhálózatokba, kormányokba, titkosszolgálatokba, hadseregbe stb. De a „kemény mag” sohasem fedte fel magát.

David Icke azt állítja, hogy a titkos világkormánynak egyetlen világi célja van: a világ feletti uralom megszerzése egy központi bankon keresztül. Vegyük észre a gazdasági felhangot! Megjelenik a pénz, a tőke, a kapitalizmus, mint jövőkép. Ez a 21. század hajnalára odáig jutott – mert szándékosan odáig fejlesztették –, hogy egy készpénz nélküli, mégis kiszolgáltatott társadalom jöjjön létre, aki dróton lehet rángatni, miközben a tényleges pénz már alig-alig cserél gazdát. Vegyük észre a gazdaság alapja a manipuláció új fikciói lettek: bankszámlák, kódok, pénzügyi tranzakciók, magánnyugdíj-pénztár stb., amelyek virtuálisan tologatják az emberek mijeit is? Merthogy jóformán az egész gazdaság számítógépekben futó nullák és egyesek redukciója lett. Így működik a világ.

Az infláció mértékét, a hihetetlen állami kölcsönöket, a kamatokat, a lakossági hiteleket, a fel- és leminősítéseket, és az egyéb fontosnak titulált minőségi és mennyiségi mutatókat néhány, de lényegében mindig ugyanaz az érdekkör szabja ki és a feltételeket is az diktálja. Tehát ki manipulálja az egész gazdaságot?

Talán az 1920-ban alapított Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete (RIIA)?
Talán az 1921-ben születő ikertestvére, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR)?
Netán a Bilderberg-csoport, a bankárok, a politikusok, a médiaguruk, az iparmágnások és a hadsereg vezetőinek elitista klubja1954 óta?
Vagy a Trilaterális Bizottság a ’70 évek elejétől David Rockefellet és Z. Brzezinski szellemiségében összefogva Európát, az USA-t és Japánt?
Ha megvizsgáljuk az amerikai választásokat, akkor feltűnhet, hogy az Egyesült Államok elnökei közül több tucat illuminátus beállítottságú vagy elkötelezettségű volt.

Ha a gazdasági életre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy egy ország pénzügyi helyzetét leginkább a központi bankrendszer határozza meg. Rothchild mondott volt: „add nekem egy nemzet valutáját, és nem érdekel, ki hozza a törvényeket”. Ez különösen a Kennedy-gyilkosság kapcsán nyer értelmet annak fényében, hogy Kennedy volt az az amerikai elnök, aki el mert fordulni az egyébként mai napig magántulajdonban lévő (!) Központi Jegybanktól és Szövetségi Bankjegyeket kezdett kibocsátani.
Rajta kívül még egy bátor szellemű vállalkozó volt, aki hasonlóan cselekedett korábban, jelesül, Abraham Lincoln. Mindketten aláírták a saját halálos ítéletüket az ilyen és ehhez hasonló döntéseikkel. Ebből is látszik, hogy nem jó packázni a gazdagságot irányító hatalmi körökkel.

Pillantsunk az Illuminátusok ihlette 2008-as gazdasági válságsorozatra! Mi lett belőle? Államcsőd? Látszólag tönkrement gazdaságok? Kormányváltások? Sebaj, egyes bankoknak mindig vannak jó ötleteik. Bizonyos kutatók úgy vélik, hogy az Illuminátusok által irányított IMF és az Európai Központi Bank mentőcsomagjai Nesszosz ingjének bizonyultak, vagyis halált hozó ajándékoknak: az állami vagyon kiárusítása bagóért, multik térnyerése, kormányváltások, hatalomátvétel, bújtatott diktatúrák – egyszóval a válság elleni leghatékonyabb gyógyír az összefogásnak csúfolt központosítás (centralizáció).
Ennek a nemzetközi manővernek csupán annyi a szépséghibája, hogy minden eddiginél nagyobb lesz az adósságunk, ami egyet jelent a kiszolgáltatottságunkkal és a szabadságunkról való önkéntes lemondással.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az Illuminátusok feltartóztathatatlanul haladnak a kizárólagos gazdasági és a globális szuperhatalom felé, amit hívhatunk föderális és demokratikus elképzelésnek, de az agresszív eszmék kényszerítő financiális erői egyre nyilvánvalóbbak. Innen szép elbukni!

Boldog napot!