Sokféleképpen megközelítettük már életünk során a karácsonyt. Vallási oldalról, mitológiai szemszögbÅ‘l, spirituálisan, kultúrtörténetileg stb. De vajon mivel mond többet vagy állít mást a szellemtudomány az évkör eme fÅ‘ ünnepérÅ‘l? Minek állítunk emléket, s mire emlékezünk ilyen idÅ‘ tájt? Hogyan kapcsolódik Krisztushoz a karácsony eredeti ünnepe? Mi a karácsony misztériuma a szellemtudomány fényében?

ElsÅ‘ körben lényegnek tartom, hogy pár szóban jellemezzem a szellemtudományos megközelítési módozatokat. A szellemtudomány egyik célja, hogy megismerje, megértse az érzékfeletti világok lényeinek és folyamatainak a működését, ezen kívül az egyéni ember, vagyis az individuum mint megismételhetetlen isteni lény számára megvilágosítsa az Istenhez vezetÅ‘ utat a szellemvilágbeli tényeken keresztül.
Sokféle szellemtudomány létezik, illetve fejlÅ‘dött ki az évezredek alatt, számos misztériumiskola működött és működik ma is, ezért közös nevezÅ‘t a fentieken kívül én ezúttal nem állítanék fel közöttük. S most lássuk a karácsonyt!

Az egyik legfontosabb „tévedése” a ma élÅ‘ embereknek az, hogy a karácsonyt a szeretet ünnepének tartják. Pár sor múlva mindenki érteni fogja, hogy ez miért önbecsapás és önámítás. A dolog természetesen nem ott kezdÅ‘dött, hogy i. sz. 350-ben I. Gyula pápa önkényesen ráültette az akkor már évszázadok, ha nem évezredek óta létezÅ‘ és jól működÅ‘ termékenységkultuszok és a misztériumvallásokra a karácsony ünnepét, mint Jézusnak a földre érkezésére visszaemlékezÅ‘ örömünnepet. S még csak nem is Jézus kb. kétezer évvel ezelÅ‘tti születésével indult el a karácsony világhódító útjára.

A karácsony, ahogyan korábbi cikkeimben bemutattam, Å‘sibb ünnep, mint maga az emberiség. Konkrétan azt a szellemiséget, azt a csodálatos isteni ideát, akibÅ‘l a Karácsony Szelleme lett, és akit ma is ekként tisztelünk, eredetileg Atlantiszban a 12 fÅ‘angyal egyike, jelesül, az Örökkévalóság Angyala  alkotta meg, hogy az akkori és a késÅ‘bbi lények számára egy angyali eredetű, de részint az emberekbÅ‘l kicsatolódó, felszabaduló energiákból is (!) álló formaadó harmónia legyen. A Karácsony Szelleme minden évben megújul, újjászületik és egyfajta csoportszellemként – de nem olyan szellemként, mint amit az átlagember ért alatta – tevékenyen részt vesz az emberiség evolúciójának fejlesztésében azáltal, hogy tömény, angyali, pozitív energiákat áraszt a lelkekbe, megnövelve ezzel az emberré lett lélek szeretetre való hajlamát és hajlandóságát, tisztítva ezzel múltja karmikus terheit, gyógyítva ezáltal a személyiség múltban szerzett sebeit és tanítva az individuumot a jóra. Ez lenne a szeretet szellemisége.

Ehhez képest az emberi psziché szeretetéhségének veszélyesebbnél veszélyesebb, rosszabbnál-rosszabb túlkapásairól és kielégítetlenségérÅ‘l szól sokaknál a karácsony. A szeretetünket eléggé képmutató módon csak ebben a néhány napban, kizárólag bizonyos emberek felé, többnyire tárgyakon keresztül és sokszor érdekek szándékával tűzdelve fejezzük ki. Ezzel lényegében mindent elmondtam, ami igazolja, hogy a krisztusi, azaz „egyetemes” szeretettel köszönÅ‘ viszonyban sincs azzal, amit az emberek karácsonykor művelnek.
Az hagyján, hogy fogalmuk sincs, hogy miért állítanak karácsonyfát, s az mit is szimbolizál, de sokszor kifejezetten a feszült, gürizÅ‘-kapkodó készülÅ‘désé, az ajándékozásé és a zabálásé a fÅ‘szerep, s nem a szentségé. Hiányzik az önzetlenség az emberekbÅ‘l, amely szellemtudományi szempontból az egyik legfontosabb tulajdonsága Krisztusnak. Az egó és az önérdek takarja ki az emberekben a szeretet. Az pedig, hogy jól becsomagoljuk mindenféle ajándékba és egyéb szokásba a „szeretetünket”, s évente egyszer kimutatjuk, még nagyobb önbecsapás. Azután elmegyünk a templomba és megünnepeljük magunkat, merthogy az is inkább rólunk szól, mint Krisztusról és a karácsonyról.

Nyilván sem a szellemtudomány földi képviselÅ‘i, sem Isten nem várja el, hogy az emberek imádják egymást, de az sem jó, ha 365 napra lebontva csak önmagunkat szeretjük. Világos, hogy a Fény megszületésének ünnepén sem kell vallási köntösbe öltöztetett, álszent cselekedeteket művelni csak azért, hogy elkápráztassuk magunkat és másokat. De a krisztusi szeretet lényege éppen az emberek közötti, valamint Isten és ember közti valódi elfogadáson, bizalmon és tiszteleten alapuló szeretet.

A szellemtudomány ezt a fajta szeretetet nem annyira a hitbÅ‘l, sokkal inkább a tudásból vezeti le. Tudni és a szerint élni pedig manapság csak kevesek sajátja. A szeretet egy olyan erÅ‘ szellemtudományos szempontból nézve, amely az adással nemhogy nem fogy, hanem kifejezetten szaporodik. Vagyis úgy teremt bÅ‘séget, hogy teljes önmagát adja, bizonyos értelemben „feláldozza”. Nem fecsérli, nem tékozolja, nem oktalanul, céltalanul és béna módon (viszonzást remélve) adja, hanem tudás alapján nyújtja, mintha az egyfajta szolgálat lenne. Merthogy valójában a szeretet Isten szolgálatának egyik módozata. A szeretet nem fenyegetések, tiltások és tabuk halmaza, amely kifejezi, hogy mit ne csináljunk, hanem az igenek sokasága, amit másokért is szívvel-lélekkel teszünk.

Még egy szellemtudományi szempontból fontos adalékot idéznék ide, amely talán új megvilágításba helyezi a karácsonyt. Tegyük fel a következÅ‘ kérdést magunknak: mikor született Krisztus? Ha már karácsony van és betlehemezés, karácsonyfa állítás meg hasonlók, akkor úgy vélem, helyénvaló ez a kérdés.
Csakhogy a válasz késik, merthogy törni kezdjük a fejünket, de biztosan nem tudunk. Ha megvizsgáljuk a keresztény szentiratokat, akkor sem leszünk sokkal okosabbak. Mintha hiányozna ez az adat, mintha kimaradt volna a Bibliából. Sebaj, nézzünk utána máshol: a pogány írásokban, az apokrifekben, a szellemvilágban esetleg…

Nos, elÅ‘ször is nem az számít, mikor született Jézus, mert Å‘ egy befogadó kehely volt és nem maga Krisztus, akire karácsonykor megemlékezünk. Tudniillik Jézus és Krisztus nem ugyanaz. (E helyen nem fejtem ki miért.) A másik fÅ‘ kérdés, hogy kicsoda Krisztus? Erre a szellemtudománynak elképesztÅ‘ válasza van: nem csupán az a valaki, akit eddig megismert a világ. De errÅ‘l is majd egy másik alkalommal részletesen. A karácsony ahhoz áll a legközelebb a bibliai történetben, amikor Jézus és KeresztelÅ‘ János elÅ‘ször találkozik és Jézus megkéri Jánost, hogy keresztelje meg Å‘t vízzel. Ezzel az aktussal indul el egy korszakváltás, mely több lépcsÅ‘bÅ‘l áll, de valamit abszolút jelez. A víz- és a tűzkeresztség felcserélÅ‘désén kívül, melybÅ‘l az elÅ‘bbi az elmúló, utóbbi az eljövendÅ‘ korszak szimbóluma, jelöli azt is, hogy visszatér a négy Å‘serÅ‘ a világba.

Egyiptom lezárultával ugyanis a tűz, a víz, a levegÅ‘ és a föld elem angyalai elhagyták a földi kasztokat, ezért érte annyi csapás az emberiséget akkoriban. Az új korszakot pedig Jézus, János és a többiek indították el. Ennek a nyitánya volt, amidÅ‘n Jézust a Jordán vizében megkeresztelte János. Jézus akkor azt mondotta: „Most minden szint igazságát betöltjük”. Ekkor jöttek létre újra az angyali és az emberi világok közötti hidak, s ezután térhetett csak vissza a föld és a levegÅ‘ angyala. János képviselte a víz elemet, míg Jézus a tüzet. Onnantól Jézus tűzzel, illetve a Szentlélek erejével keresztelt. A karácsony ennek is emléket állít, mert ilyenkor újra és újra megnyílnak az angyali kapuk.

Boldog napot!