Vajon milyen kapcsolat áll fenn a középkori bestiáriumok, a vallások állati képzetei, a mitologikus állatábrázolások és az álmokban szereplÅ‘ állati szimbólumok között? Egyáltalán miért találkozunk lépten-nyomon mind a külsÅ‘, mind a belsÅ‘ világunkban állati jelképekkel? Mit fejeznek ki és mit üzennek az állatok az elménk és a lelkünk számára? Miért olyan bonyolult megfejteni egy állati szimbólum minden egyes jelentéstartományát? A téma igencsak izgalmas és érdekfeszítÅ‘!

A bestiárium, mint ahogyan azt neve is sugallja, az irodalomtudomány egyik műfaját takarja. Nevezetesen olyan könyvet, amelyet a fáma szerint mitikus állatokról és az állatok metaforikus tulajdonságairól írtak.
A keresztény teológusok a Physiológus című műre támaszkodó szimbolikus természetrajzkönyvnek tartják a bestiáriumokat, s kibÅ‘vítik az állatok körét a köveknek Krisztusra, az emberekre és az ördögre vonatkoztatható jelentéseivel. Említett mű i. sz. 2. századot követÅ‘en készült. S mint ahogyan az lenni szokott, a sokféle fordításnak és ideológiai változásnak köszönhetÅ‘en rengeteg betoldás tarkítja. Ahogyan módosult vagy változott a korszellem, úgy ruháztak fel újabb állatokat emberi vagy éppen természetfeletti tulajdonságokkal, illetve akképpen fosztották meg Å‘ket valamelyik jellemvonásuktól. Minden állatnak jelentÅ‘sége van az üdvtörténet szempontjából, hiszen az állatok által fémjelzett tulajdonságok – különösen az erkölcsi tanításokban – kiemelkedÅ‘ szerephez jutnak.

A bestiáriumok fénykora, népszerűségének csúcsa talán a 12-13. század volt, amikor is a sötét középkorban mind verses, mind prózai formában közkedvelt idÅ‘töltés volt egyes körökben az efféle enciklopédikus művek nézegetése. Annál is inkább, mert a legendás-mesés szörnyek sokaságáról gazdag képi illusztrációval szolgáltak eme értékes könyvek. Ezek között említendÅ‘ Gervaise bestiáriuma, amely a 12-13. század fordulóján íródhatott.

Talán az Olvasó is érzi, hogy a bestiárium nem feltétlenül a színes emberi fantázia szülötte. Gyökerei az emberek hiedelem- és babonavilágában éppen úgy gyökerezhet eresztettek, mint az emberiség kollektív tudattalanjában.
Az Å‘semberek, illetve a viszonylag primitívnek mondható törzsek totemisztikus állatai között lényegében ugyanazzal a jelenséggel találkozunk, mint az ókor vagy a középkor vallásai által kiszínezve bemutatott faunában.

Az állatok sajátosságai közé tartozik, hogy Å‘k a természetfelettivel, illetve a saját eredetükkel sokkal szorosabb kapcsolatban állnak, mint az ember a magáéval. Ezt hívhatjuk ösztönnek. Az állatokban nincs olyan, sÅ‘t közel sem olyan fejlett lélek, mint az emberekben. Az állatok javarésze egy-egy csoportszellem fizikai megnyilvánulása, mintsem önálló spirituális individuum. Ugyanakkor akár oktalanok, akár okkal születtek, eme kreatúrák is a kozmikus energiák ötvözetei. Ennél fogva magukban hordoznak egy kisebb-nagyobb részt az univerzumból. Ez adja fÅ‘ jellegüket. Például a kötÅ‘déseiket az Å‘selemekhez, a furcsa tulajdonságaikat, amilyen példának okáért a kígyók mérgei, vagy a repülés tudománya.

Meg lehet közelíteni az állatok szimbólumvilágát úgy, ahogyan Aesopus is teszi: mesébe illÅ‘en, jó és rossz tulajdonságokat nekik tulajdonítva, s intelmek képi kifejezÅ‘eszközeként használva. De spirituálisan is viszonyulhatunk az állatokhoz. S akkor kénytelenek vagyunk megismerni az egyes fajok mögötti eredettörténetet ahhoz, hogy megértsük, hogy az egyes jószágok miért lettek éppen olyanok, amilyenek: gyorsak mint a sólyom, vagy lassúak, mint a csiga, vaksik, mint a vakond, vagy fürgék, mint a gyík, parányiak, mint a bölömbika, vagy termetesek, mint a mamut, stb.

Újabb életterület, ahol az állatokkal találkozhatunk a bestiáriumokon, a barlangfestményeken, a vallási jellegű és a mesekönyveken kívül, a mitológia és az álmok világa. E két szegmenset egyszerre említem, mert mindkettÅ‘ szorosan összefügg az ember többsíkú lényével és a világegyetem láthatatlan dimenzióival. Sok mesés lény ugyanis, melyek sem eme, sem a hajdan volt földi világban nem éltek, minden további nélkül valóságosnak tekinthetÅ‘k abban az értelemben, ahogyan a világ rejtett szféráit érzékelÅ‘ látók és asztrálutazók leírták és hírül adták.

A valódi beavatottak, az igazi ezoterikusok, mindig is tudták, illetve tanulták, hogy egyrészt a földi állatok (és növények, valamint ásványok) léte milyen alkimista titkokat rejt, másfelÅ‘l, hogy sok szörnynek is beillÅ‘ lény létezhet egy másik síkon, ahová Å‘k módosult tudatállapotban juthatnak el. Ezért ami régen a misztériumjátékok színes elemei, vagy a vallások természetfeletti lényei voltak, továbbá ma a fantasy–könyvek és –filmek hátborzongató szereplÅ‘i, azok valahol létezÅ‘ teremtmények is lehetnek. Nem feltétlenül bestiák, szörnyetegek, visszataszító külsejű démonok, hanem egész egyszerűen egy másképpen megnyilvánul lét, számunkra nagyon szokatlan lakói, akikkel sikerült néhány szellemi embernek kapcsolatba lépnie. Hiszen, ne feledjük, Isten minden szinten teremtett, s az univerzum telis-tele van élÅ‘lényekkel ott is, ahol mi nem is sejtenénk!

Boldog napot!