Hermész Triszmegisztosznak igaza volt, amikor azt állította, hogy az anyag csak átalakult, mert már elÅ‘zÅ‘leg is megvolt, minthogy az anyag az átváltozás eszköze. A 20. század fizikája lehetÅ‘vé tette, hogy kitörjünk a materializmusból, amikor jött Einstein és megalkotta a relativitáselméletet, s ezzel „megengedte”, hogy a tiszta energiából anyagi részecskék jöjjenek létre. Íme, a teremtés részleges fizikai megfogalmazása!

Az anyag az energia játéka

A spiritualitás szerint Isten a végtelen Fény és a Tiszta Pontencialitás, akiben minden lehetÅ‘ség megnyilvánulatlanul lappang. Ez egy alaktalan, mindent átható energiamezÅ‘, amely akkor nyeri el, illetve veszi fel az alakját, amikor működni kezd. Ily módon minden forma és alakzat megjelenése a mozgáson lapszik.

Amikor a láthatatlan és a látható energiáról elmélkedünk, akkor az érzékelhetÅ‘ség szerint választjuk szét a dolgokat ismertekre és ismeretlenekre, érzékelhetÅ‘ekre és érzékeken túliakra. Ha így vesszük, akkor a világ egy durvább és egy finomabb anyagi-energetikai rendszerbÅ‘l épül fel. ElÅ‘bbieket részecskéknek, utóbbiakat hullámoknak nevezhetjük, nem mintha mindent abszolút ismernénk, de e kettÅ‘s természet jó kiindulópontnak tűnik.

A fizikai tudomány már tart ott, hogy felismerje a részecskék egymásba történÅ‘ átalakításának a tényét, ami lényegében alátámasztja a misztikusok ama tézisét, miszerint a végtelen kreativitás mindenre képes: az anyag energiává és az energia anyaggá alakítható.

Ezek után képzeljük el ennek a gyakorlati hasznát, példának okáért az orvoslásban. Álmainkat is felülmúló távlatokat nyit meg ez a felismerés. Anyagi testünket akár egy bioplazmikus masszának is tekinthetnénk, amelyet kellÅ‘ ráhatással – megfelelÅ‘ rezgésű energiával – befolyásolhatunk, magyarul rendellenességeket szűntethetünk meg és csodával határos módon gyógyíthatunk. De haladjunk tovább!

Mi az anyag? Erre a kérdésre azért sem érdektelen elfogadható választ keresni, mert a testünkkel oly nagyon szeretünk azonosulni. Nos, az anyag lényegében összesűrűsödött tér. Igen, jól hallottad, ma már ez helyzet. Az eddig szilárdnak hitt részecskék voltaképpen nem is olyan szilárdak és nem is olyan kemények, mint azt a laikus ember hinné, hanem valójában energia-csomagocskákból álló létezÅ‘k. Ezen energiacsomagok építik fel a részecskéket, amelyek pedig a testünket alkotják sűrű és félelmetesen gyors cserélÅ‘dések és kölcsönhatások közepette. Akkor ezek szerint a testünk csupa energiából áll, s nem is a megszokott anyagból.

Lépjünk eggyel tovább! Az energia, illetve az erÅ‘ idézi elÅ‘ a létezést, a mozgást és a különféle (élet)folyamatokat. Az energia működtet és tart fenn mindent, ilyen értelemben minden energiafüggÅ‘. Einstein óta tudjuk, hogy maga a tömeg is az energia egyik megjelenési formája. EbbÅ‘l látszik, hogy az energia játéka okozza az élete, mely örökre megmarad és minduntalan átalakul, de nyomtalanul el nem tűnik, legfeljebb meg kell keresni az árnyaltabb formáit.

Amikor teremtésrÅ‘l beszélünk, akkor arról szólunk, hogy az energia egyik formája átalakul a másikba. Lényegében a forma az energia modulációja, amelynek a szabályrendszerét egyelÅ‘re kevéssé ismerjük. Mint az indiai mesében, amikor az öt világtalan tapogatja az elefántot és mindegyik mást mond róla, ekképpen a fizikusok is csak lassacskán közelítenek az igazság felé, de annyi bizonyosan látszik, hogy a tudomány egyre-másra igazolja az Å‘si misztikusok állításait, s ez mindenképpen elÅ‘remutató.

Különleges rezgésszámok

Amit mi energiának hívunk, azt több mint száz évvel ezelÅ‘tt már megfeleltették a részecskék frekvenciáinak. A változatos szubatomi (atomtól kisebb) részecskéknek eltérÅ‘ rezgésszámuk van. S így jutunk el az anyag titkához, vagyis az eltérÅ‘ energetikai szintek egymáshoz való viszonyához. Az anyag lényegében egy bizonyos frekvenciasávon belüli sugárzásnak (fénynek!) az elnevezése. ÉrthetÅ‘bben fogalmazva, mi egy másodpercenként mért rezgésszámtartomány két határa közötti regéseket nevezzük anyagnak.

Mindennek az életben, illetve a térben ritmusa van. Ezt egyébként meg is mérték: 10²⁷ Hz.  Ezt akkor érthetjük meg a legjobban, ha nem olyannak képzeljük el a teret és az idÅ‘t, mint egy színpadot, amelyen az események idÅ‘ben játszódnak le, hanem úgy tekintünk a térre, hogy mint az idÅ‘ létrehozójára és alkotójára. A tér és az idÅ‘ tehát szervesen összekapcsolódik, ezért is nevezzük négydimenziós kontinuumnak. Nincsen idÅ‘ tér nélkül.

A térnek van geometriája, míg az idÅ‘nek van tartama, illetve mozgása. E két jelenséget az energia határozza meg. Az asztrofizikusok megállapították, hogy a téridÅ‘ görbült és visszafordul önmagába. Ugyanakkor, a spiritualitás idÅ‘tlenségrÅ‘l is beszél, olyan állapotról, amelyben jelentÅ‘ségét veszíti az idÅ‘. Ez elsÅ‘ hallásra meglepÅ‘nek tűnhet, holott nem az, hiszen a fizikusok az Å‘srobbanás elÅ‘tti állapotban nem tartják elképzelhetÅ‘nek az idÅ‘ megszületését. Az idÅ‘nek csak a kozmosz születése után van értelme. Ha pedig ez így van, akkor Istent az Å‘srobbanás környékén lehetne a legnagyobb eséllyel megragadnia a materiális elmének. Csakhogy errÅ‘l a pillanatról már lekéstünk.

Ugyanakkor a fénnyel, azaz energiával teli világegyetem képe a jelenkorban is kirajzolódott már a tudósok elÅ‘tt, hiszen rájöttek, hogy nagyon helytálló azt feltételezni, hogy a részecskék és az energiák egymással hihetetlenül sokféle formában kapcsolódnak össze és állandóan hatnak egymásra. Egyes kutatók azt is felfedezték, hogy távolságtól független koherencia hatja át az univerzumot. Egyre több egységesítÅ‘ elmélet lát napvilágot, s ezek többnyire összeegyeztetik a részecskék és a hullámok alaptermészetét, és a felé tendálnak, hogy az önszervezÅ‘dÅ‘ és intelligens világegyetem mélyén, annak legfinomabb szintjén létezik egy szupererÅ‘, amely az egész Mindenséget vezérli.

További, megválaszolásra váró kérdés, hogy ez a szupererÅ‘ egyben egy tudatmezÅ‘-e, amely már idÅ‘tlen idÅ‘k óta fejlÅ‘dik és gyarapodik? Újabb kérdés, hogy vajon e tudatmezÅ‘ az eddig benne lezajlott eseményeket eltárolta-e magában emlékek formájában? (Több jel szerint igen.) Végül, de nem utolsó sorban, kérdés, hogy eme végtelenül finom, önszervezÅ‘dÅ‘ tudatmezÅ‘ még milyen meglepetéseket tartogat a halandó ember számára? Ez utóbbi rejtély fÅ‘ként annak fényében érdekes, hogy ellentmondó dolog egy ilyen halhatatlan, szuperintelligens létezÅ‘rÅ‘l azt felételezni, hogy számol olyan fogalmakkal, mint halál vagy elmúlás. Így gondolkodva, az élet el nem múló kölcsönhatások, megszámlálhatatlan számú világok és teremtmények sokasága, amelyeket egyelÅ‘re még nem sikerült megismernie az emberiségnek!

Boldog napot!