Az advent egy vallási ünnep. Nem egyházit írok, mert az mást takar. Az évkör spirituális szempontból legkiemelkedÅ‘bb idÅ‘szaka a december közepétÅ‘l kezdÅ‘dÅ‘ két hét. Ilyenkor megnyílik a legtöbb szellemi és angyali átjáró, s létrejönnek az összekötÅ‘ hidak a szellemi hierarchia egyes szintjei és az emberek világa között. Rengeteg angyal tevékenykedik ilyenkor, s készül a nagy eseményre. Erre a kiemelt idÅ‘szakra úgy tekintünk, mint a misztériumokra való felkészülésre.

Az „adventus” latin eredetű szó, amely „eljövetelt, megérkezést” jelent. A vallási eszméket vizsgálva azt találjuk, hogy nagyjából az 5. századig lehet visszakövetni ezt az ünnepet.

Ez a remény, a hit, a szellemi felfrissülés és a lelki öröm idÅ‘szaka, mely összesen négy hetet ölel fel oly módon, hogy a december 25-e elÅ‘tti negyedik vasárnappal veszi kezdetét.

Még a kereszténységen belül sincs teljes közmegegyezés a tekintetben, hogy mikor van karácsony.  A keleti keresztények például január 6-át tűzték ki karácsony gyanánt.

Bod Péter a 18. század a következÅ‘ket írta: „mert Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. MidÅ‘n a testben megjelent. MidÅ‘n a szívbe bészáll és az embert megtéríti. MidÅ‘n halála óráján elmégyen az emberhez. MidÅ‘n eljön az utolsó ítéletre.” EbbÅ‘l látszik, hogy hogyan próbálták megmagyarázni és igazolni az advent fontosságát.

Az advent eredetileg hosszabb volt, pontosan negyven napig tartott, mert Jézus negyven napig böjtölt a pusztában. Ezt követÅ‘en, a 16. században kurtították meg, amikor is Gergely pápa naptárreformja 28 napra szűkítette. Valaha éjfélkor a harangszó hirdette az advent kezdetét, ami egyszersmind az új egyházi év elsÅ‘ napját is jelentette.

A vallási tradíció abban állt, hogy advent idején a szervezetnek és a szellemnek tisztulnia kell, ami részint böjtben, részint a reggeli szent misére járásban nyilvánult meg. Mivel a miséket a napfelkelte elÅ‘tt kezdték meg, ezért aranymiséknek nevezték.

Advent kezdetétÅ‘l tiltották a zajos ünnepélyeket, a dáridókat és a lakodalmakat, mert ez az elmélyülés és a befelé fordulás, ilyesfajta módon a belsÅ‘ folyamatokban való elmélyülés periódusa volt. Célja, hogy felkészüljünk a fény újjászületésére, vagyis a téli napforduló idejére.

Az adventhez kapcsolódik a koszorú készítés hagyománya is, amely bár a 19. században jelent meg, mégis csak a 20. század ötvenes éveitÅ‘l tett szert nagyobb népszerűségre világviszonylatban. Itt megint csak azzal a tipikus helyzettel találjuk magunkat szemben, hogy a koszorúkészítés gyökerei a pogány vallásokra nyúlik vissza. Gondoljunk a pogány rítusokra: örökzöld ágak mint a halhatatlanság szimbólumai, vagy a fagyöngy mint szent, s minden gonoszt elűzÅ‘ növény.

Az adventi koszorú gyertyagyújtási szokásának oka a múlt ködébe vész. Mindenesetre egyik kissé mitologikus magyarázat szerint mivel a téli napfordulóhoz közeledvén egyre hosszabbak az éjszakák, vagyis egyre inkább nÅ‘ a sötétség hatalma, ezért célszerű ezt ellensúlyozni, továbbá felkészülni Jézus születésére, s fénnyel várni a megváltót. Advent minden egyes vasárnapján meggyújtanak egy-egy gyertyát, így karácsonykor már minden gyertya ég, s a fény mindent betölt, ezzel a felkészülés idÅ‘szaka lezárul. Örök megválaszolatlan kérdés marad, hogy miért kell fénnyel várni a fényt? Hiszen éppen az a jelentÅ‘sége Jézus születésének, hogy a mi világunkba hozza a fényt.

Minden adventi gyertya egy fogalmat szimbolizál: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. Ezeket a fogalmakat párba állították egy-egy személlyel vagy vallási közösséggel, s így vonult be az ünnepnaptárba:

• Ádám és Éva – akiknek elsÅ‘ként ígérte meg a megváltást Isten. Ez a hit gyertyája.
• Zsidó nép – akinek Isten megígérte, hogy közülük származik majd a Messiás. Ez a remény gyertyája.
• KeresztelÅ‘ Szent János – Å‘ hirdette Jézus eljövetelét elÅ‘készítve az utat Jézushoz. Ez a szeretet gyertyája.
• Szűz Mária – a makulátlan istenanya. Ez a rózsaszín gyertya az örömé.

Mint említettem volt, az adventi koszorú hagyománya bizonytalan, de minden jel szerint nem keresztény. Egy értelmezés szerint a koszorú a mágiában használatos varázskör szimbóluma, s a teljességet és az egységet fejezi ki. Anno mindenféle anyagból: szalmától a fenyÅ‘ágig fontak koszorúkat, melyeket a bejárat fölé, vagy az ajtóra aggattak. Úgy tartották, hogy ily módon minden gonoszságot – beleértve a gonosz szellemeket is – távol tudnak tartani a ház lakóitól.

Napjainkban az adventre igyekeznek ráirányítani a figyelmet az adventi naptárral is, amely minden egyes adventi napnak megfeleltet valamit. Hol egy kis édesség, hol egy szent kép rejtÅ‘zik a naptár egy-egy napszáma mögött. Az adventi naptár ötlete nem vallási természetű, de kedves szokás, amely állítólag Gerhard Lang édesanyjától, az elsÅ‘ adventi naptár elkészítÅ‘jétÅ‘l származott, aki megelégelte fia napi szintű kíváncsiskodását, hogy hányat kell még aludni karácsonyig, és elkészítette az adventi naptár prototípusát.

Ha azonban szeretnénk megérteni az adventet és a mögötte álló pogány, illetve spirituális tartalmakat, akkor a gyertyagyújtáson és a koszorúkészítésen túlmenÅ‘en a színekre kell összpontosítanunk. Az ünnepkör színei a keresztény tanítás szerint a lila és a rózsaszín.

A lila a bűnbánatot és a megtérést jelképezi, míg a rózsaszín az örvendezést. A koszorú négy gyertyájának meggyújtási sorrendje: az elsÅ‘ és a második lila, a harmadik a rózsaszín, a negyedik megint lila.

Egy másik magyarázat szerint minden adventi gyertya piros színű, mivel Jézus vérére emlékeztetnek.

Egy újabb színmagyarázat alapján a meggyújtás sorrendje a következÅ‘: kék, piros, fehér és lila. Ebben a kontextusban a gyertyák egy-egy vasárnapon érkezÅ‘ angyalt szimbolizálnak.

Az elsÅ‘ adventi vasárnapon egy kék köpenybe öltözött angyal érkezik, aki az emberek közötti kommunikációt erÅ‘síti fel és megnyitja a lelkeket egymás felé. A második adventi vasárnapon pirosba öltözött angyal száll le az emberek közé, aki megkeresi a szeretetteli embereket. A harmadik vasárnapon az újabb, piros színt öltÅ‘ angyal árasztja a szeretetet az emberi szívekben. Míg a lila palástú negyedik angyal az utolsó adventi vasárnapon a béke rezgéseit közvetíti az emberek számára.

Az angyalok felélesztik az emberi lélekben szunnyadó isteni erÅ‘ket. A téli, karácsonyt megelÅ‘zÅ‘ idÅ‘szakban azért nÅ‘ meg az emberek spirituális fogékonysága, mert az angyali szférák megközelítik az emberi rezgésszinteket, ráadásul az emberek kisugárzásának frekvenciája is megemelkedik, így közelebb kerül egymáshoz az angyalok és az emberek világa. A misztériumok közelsége minden ember lelkét megérinti és megsimogatja, hiszen ilyenkor a lélek nosztalgiázik – visszaemlékszik az eredetére, arra az „országra” (mennyország), ahonnét származik, és arra a mivoltra, amilyen a valódi Énje.

Boldog napot!