Minden évben november 21. és december 21. között kerül sor egy Å‘si tradicionális ünnepre, melyet Egyiptomban a megtisztulás havaként emlegettek. Ilyenkor könnyebb volt megszólítani az isteneket, akik az emberek kérésére tisztító energiával árasztották el a teret. Ez az univerzális szertartásforma a mai napig működne, ha fenn tudott volna maradni. Talán most jött el az ideje, hogy mindenki megismerje ezt a purifikáló praktikát, amelyre az egyház az adventet építette.

Az advent eredete

A helyzet úgy áll, hogy amikor Gabriell Arkangyal hírül adta Máriának, hogy gyermeke fog születni, akkor valóban elkezdÅ‘dött egy várakozó idÅ‘szak. Az angyali üdvözlet után a Szűz a Szentlélek által megtermékenyült és ezzel kezdetét vette Jézus pályafutása. Ezt tekinthetjük az advent elÅ‘zményeinek.

Az advent ma úgy él a köztudatban, mint a karácsonyra való felkészülés ünnepe. A karácsony pedig több mint 1500 éve Jézus születésének szimbolikus örömünnepe, hiszen ha teljesen Å‘szinték akarunk lenni, akkor sem a helyet, sem az idÅ‘pontot illetÅ‘en nem tudunk semmi biztosat errÅ‘l az eseményrÅ‘l. Aki tüzetesen áttanulmányozza a Bibliát, annak feltűnhet a négy evangéliumban, hogy igencsak eltérÅ‘ módon közelítenek Jézus családjához, magához a jeles születésnaphoz és Jézus személyiségéhez.

Bár elsÅ‘ hallásra az evangéliumok megközelítése logikus, összefüggÅ‘ és dogmatikusan megtámadhatatlan, azért a felszín alatt érezhetÅ‘ a sokszor ellenmondásos jelleg. A mai forgalomban lévÅ‘ evangéliumok meglátásom szerint inkább egymást bizonyító voltuk, mintsem a történelmi valóság kapcsolja össze. S ez a hitelveszteség már Jézus gyerekkorától, sÅ‘t születésétÅ‘l nyomon követhetÅ‘.

Kevés keresztény tudja, hogy az evangéliumok helyenként homlokegyenest ellenkezÅ‘ dolgokat állítanak. Vegyük például Jézus születését! Jézus származásának két genealógiájával találkozhatunk.

Az egyiket Máté apostol állítja elénk, aki kereken kijelenti, hogy Jézus Dávid király leszármazottja, ennél fogva egy valódi elÅ‘kelÅ‘ség. EttÅ‘l eltérÅ‘en Lukács megfogalmazásából az derül ki, hogy nem is annyira elÅ‘kelÅ‘ a Megváltó, míg Márk egy szegény ács kisdedérÅ‘l beszél, ami ugyebár nem éppen királyi vérvonal?

Advent a várakozásról szól, majd karácsony elÅ‘estéjén Jézus születésének körülményeit játsszák el újra a templomokban a hittanosok, illetve a betlehemezésnek létezik egyfajta népi-vallási hagyománya. De hogyan is történt mindez?

Lukács szerint pásztorok látogatták meg Józsefet, Máriát és a kis Jézust. Ugyanakkor Máté azt állítja, hogy királyok tették tiszteletüket az isteni kisdednél. De találkozhatunk napkeleti bölcsekkel is a történetben, s a hívÅ‘ már hímezheti is a színes szÅ‘tteseit, mert nyilvánvaló módon arra törekszik mindenki, hogy kigömbölyítse, misztifikálja a megváltó érkezését. Így lehet egy kultuszt teremteni, amelyre azután jó visszaemlékezni.

Hol történt mindez? Hol született Jézus? Lukács álláspontja az, hogy Jézus családja Názáretben élt. Ezzel az a baj, hogy akkoriban Názáret nem létezett, legalábbis a spirituális források ezt állítják. Ennek ellenkezÅ‘jét sem sikerült még eleddig hitelt érdemlÅ‘en alátámasztani, úgyhogy megválaszolatlan marad a tragikus sorsú Jézus Földre érkezésének pontos helyszíne.

A história úgy folytatódik, hogy a szent család Betlehembe ment népszámlására, amirÅ‘l viszont utólag a történészek megállapították, hogy meg sem történt. A Biblia viszont úgy nyilatkozik, hogy Jézus Betlehemben született meg egy jászolban meglehetÅ‘sen nyomorúságos körülmények között.

Amit én nem értek az evangéliumokban, hogy mitÅ‘l nyomorúságos a születés pillanata, ha Máté azt állítja, hogy Máriáék jómódúak voltak. Igaz, ez az ellentmondás még kimagyarázható lenne, viszont a hívÅ‘ akkor zavarodik össze teljesen, amikor szembesül a ténnyel, amit szintén Máté evangélista közöl, miszerint a szent szülÅ‘k mindvégig Betlehemben éltek, Jézus pedig egy házban született, s csak Egyiptom után telepedett le Názáretbe.

Ezek az igazságokként közölt elképzelések az elfogulatlan kutató számára valójában összeegyeztethetetlenek egymással. Sokan próbálták már Å‘ket közös nevezÅ‘re hozni, de nem sikerült. Így marad a logikus következtetés: minimum az egyik evangélium téves adatokat közöl.

Természetesen ez a kettÅ‘sség végigvonul az egész Újszövetségen, amivel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy hiteles-e, hanem hogy mennyi hiteles belÅ‘le, s mennyit alakított rajta a zsinatok alatt a klérus.

Még egy rövid példát említenék arra nézve, hogy mennyire eltérÅ‘ek egymástól az evangélisták beszámolói és véleményei, akik pedig jól ismerhették Jézus személyiségét és életét. Lukács szerint Jézus szelíd és báránylelkű volt. Ezzel szemben Máténál egy erÅ‘teljes, karakán és méltóságteljes alak bontakozik ki lelki szemeink elÅ‘tt: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.”

Mindezzel csupán arra kívántam rámutatni, hogy nem tudjuk, mi is történt valójában majd’ kétezer évvel ezelÅ‘tt, hogy az adventi várakozásnál még a helyszín és a származás se konkrét, sÅ‘t meglehetÅ‘sen zavarosan lett tálalva Jézus életpályájának kezdete. S ha ez nem lenne elég meggyÅ‘zÅ‘, akkor tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyeket a bigott hívÅ‘k soha nem mernének: János evangélista miért lóg ki az evangélisták közül, minthogy nem igazán ír Jézus születésérÅ‘l és kezdeti éveirÅ‘l? Mit mondanak az apokrif evangéliumok Jézus születésérÅ‘l?

Szóval, felépítettünk egy mítoszt Jézus születése elé (advent) és köré, de ha megvizsgáljuk a kiindulási pontját, akkor különös tényekkel találjuk magunkat szemben, nevezetesen azzal, hogy nem igazán megalapozott. Hol van hát a megoldás?

Tisztulás alkimista módra

Amíg nem volt adventnek nevezett ünnep, addig is készültek az emberek a karácsonyra, amelyet természetesen nem így hívtak. A téli napforduló ünnepéhez, melyet a különbözÅ‘ kultúrák más és más névvel illettek, az archaikus idÅ‘ktÅ‘l fogva, a világ minden táján kapcsolódtak tisztító rítusok. EbbÅ‘l következik, hogy az adventnek nevezett idÅ‘szak, amely hozzávetÅ‘legesen egybeesik a december 21-et megelÅ‘zÅ‘ egy hónapos tisztító periódussal, valójában mindig is egy Å‘srégi készülÅ‘dés volt a téli napfordulóra, és még sokkal többre.

A megtisztulás idÅ‘szaka onnan kapta a nevét, hogy az évkört lezáró utolsó 30 napot szenteljük annak, hogy az adott évbÅ‘l visszamaradó számláinkat a Sors irányába rendezzük. E purifikáció arra jó, hogy a lélek a megemésztetlen fájdalmait, a feldolgozatlan emlékeit és az adott évi karmikus hozadékait egyszer s mindenkorra letudja. Ily módon megszabadulva a lehúzó lelki ballasztoktól, frissen, stressztÅ‘l mentesen és megtisztulva állhat az ember a december 21-én kezdÅ‘dÅ‘ újév nyitányán. Merthogy spirituális szempontból nem a karácsony, nem a szilveszter, hanem a téli napforduló a választóvonal két egymást követÅ‘ év között.

Mivel az alkímia Egyiptomon keresztül Atlantisz Å‘si bölcsességét és mágikus tudását foglalja magában, valamilyen szinten a természetfeletti szférákat köti össze a természettel, s benne az emberrel. Az alkímia a láthatatlan, emberi elmével kibogozhatatlan szálak ismeretét jelenti a fenti és a leni, a magasabb rendű és az alacsonyabb rendű világok között.

Egy mindenki által végezhetÅ‘ alkimista módszer arról szól, hogy november 21. – december 21. között, a megtisztulás havában gyújts meg egy fehér gyertyát, s közben kérd az isteneket, hogy támogassanak a megtisztulásban. Természetesen kérheted magát a TeremtÅ‘t, vagy név szerint azt az isteni személyiséget (Jézust vagy az Arkangyalokat), akiben hiszel, vagy akirÅ‘l konkrétan tudod, hogy az adott probléma az Å‘ fennhatósága alá tartozik.  Nem véletlenül volt annyiféle istenség az Å‘si kozmikus vallásokban, amelyek egyetlen TeremtÅ‘t és neki megannyi arcát – isteneket és istennÅ‘ket – neveztek néven.

Amíg a gyertya közelében tartózkodsz, körülbelül 1-1,5 méteren belül, addig ez a tisztító töltés folyamatosa működik. Amíg a gyertya ég, bármilyen hétköznapi tevékenység nyugodtan végezhetÅ‘, s néhány percre ott lehet hagyni a gyertyát. A szertartás bármennyiszer megismételhetÅ‘ a gyertyagyújtással kezdÅ‘dÅ‘en ebben az idÅ‘szakban.

Ez valóban egy szép, meghitt hagyomány, mely a tűzön mint egyfajta szellemi kapun keresztül kapcsolja össze a megélÅ‘t az isteni erÅ‘kkel. Amúgy, az égÅ‘ fehér gyertya mindenkoron a TeremtÅ‘vel való kapcsolatunknak állít emléket, ezért terjedt el széles körben a Földön.

Boldog napot!