Szinte mindenki, de legalábbis egyre többen érzik, hogy döntÅ‘ fontosságú események vannak elÅ‘készületben az emberiség sorsát illetÅ‘en. Glóbuszunk karmája megérett a változtatásra. Minden szellemi tanító másképpen vizionálja a jövÅ‘t és ez valahol érhetÅ‘ is. Mindazonáltal, én maximálisan önmegtartóztatásra intek mindenkit, mert azért nem eszik olyan forrón a kását! JövÅ‘re jobban tesszük, ha kritikusan szemléljük a dolgokat és hallgatunk a józan eszünkre!

2012 a lezárások éve

A következÅ‘ esztendÅ‘ a lezárások éve lesz. De mit is kell lezárni? Olyan csillag- és planétahatások fognak érni bennünket ismétlÅ‘dÅ‘en, melyek támogatni fogják a múlton való eltöprengéseinket. Csak nehogy túlzottan elmerengjünk a múltba! Mindez ugyanis okkal történik, nevezetesen azért, hogy képesek legyünk kiegyenlíteni és lezárni a régmúlt amúgy feleslegessé vált folyamatait.

A döntés mindig a miénk, miként a következmények utáni felelÅ‘sség is. Nem jó, ha valaki gyökértelen, határozatlan és híján van az önbizalomnak, mivel az felettébb befolyásolhatóvá teszi a személyiséget. Az ilyen típusú személyiséggel rendelkezÅ‘knek nem kedvezÅ‘ a Merkúr éve.

2012-ben törekedjünk arra, hogy amit csak felkínál a Sors, azt zárjuk le, attól váljunk meg, azon lépjünk túl és készítsük elÅ‘ magunkban a helyet valamiféle újdonságnak, mert az új mindig csak a régi helyére költözhet. Egy valóban innovatív év elébe nézünk, de csak akkor tudjuk kellÅ‘képpen kiaknázni a benne rejlÅ‘ lehetÅ‘ségeket, ha merünk kockáztatni, ha van bátorságunk elszakadni a régitÅ‘l, hogy ezáltal helyet teremtsünk magunkban az újnak.

Minden, a Sors akaratával összhangban álló spirituális folyamatot támogatnak 2012 új, az ideitÅ‘l jóval magasabb rezgésű energiái. Ez a szokatlanul vibráló és szeszélyes idÅ‘szakokkal tarkított év kedvez mindazoknak, akik vállalják a bizonytalanság bölcsességét és nem ragaszkodnak az ósdi beidegzÅ‘déseikhez.

Aki mindent megtesz a saját testi, lelki és szellemi kibontakozásáért, az nyugodtan álmodhat nagyot. Aki azonban szerényen, mondhatnám, alig-alig lépdel elÅ‘re az önmegvalósítás ösvényén, annak a vágyai is legyenek szerények. Mivel megvan a „csalásra” és a megcsalásra való tendencia az egész évben, ezért bárki könnyedén hozhat helytelen döntéseket. EbbÅ‘l következik, hogy felértékelÅ‘dik a reális, kritikai szemléletű gondolkodás. Nem árt elemezni magunkat egy-egy fajsúlyosabb elhatározásunk elÅ‘tt, méghozzá az intelligencia segítségével, nem pedig érzelmi indítékok által.

Idevág, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy 2012-ben különösen ügyeljünk arra, hogy ha döntünk, azt lehetÅ‘ség szerint ne mások ráhatására tegyük, hanem önállóan. Ez nem azt jelenti, hogy ne hallgassuk meg mások bölcs tanácsait, csak hát, ami kívülrÅ‘l egyszerűnek és látszatra ésszerűnek tűnik, az belülrÅ‘l – megélve – nem lesz mindig az, s erre utólag fogunk csak rádöbbenni. Ezért fontos a tudatosság.

Világvége-feeling

Már most is érzékelni lehet, hogy az embereket foglalkoztatja a 2012-es téli napforduló köré épített mítoszvilág. Egyre többen óvatoskodnak és természetesen a spirituális áltanítók fontoskodnak is eleget. Nem hinném, hogy a félelem-propaganda jót tenne az önbecsülésünknek és a jövÅ‘képünknek.

Amiben viszont rendíthetetlenül hiszek: mindenki önmaga elsÅ‘dleges tanítója és gyógyítója. Nyílván, ez nem zárja ki, hogy külsÅ‘ segítséget vegyen igénybe, sÅ‘t… De attól még Å‘ maga teremti a saját sorsát, amely a szabad akarat és a karma furcsán összefonódott törvényszerűségei mentén, tehát mindenképpen öntörvényen fut végig. A szerint lesz a jövÅ‘ kellemes vagy kellemetlen 2012-ben, hogy mi miként hangoljuk a tudatunkat. Mivel világvége nem lesz abban a formában, ahogyan azt híresztelik, ezért feleslegesnek és rombolónak tartom az önszuggesztiónak és a sorsprogramozásnak – avagy „a bogarat ültetünk egymás fülébe” című játéknak – a vadhajtásait. Van az életben elég zavartkelÅ‘ és zavarba ejtÅ‘ történés, nem kell azokat tetézni.

Miért ne lehetne a 2012-es év, azaz a jövÅ‘, gazdag, szép és szeretetteli? Lehet. Csak rajtunk múlik, hogy mivé formáljuk. Aki ezt nem hiszi, az próbálja ki a maga útját, s majd egy év múlva készítsen számvetést magával. Akkor eldöntheti, hogy megérte-e neki pesszimista, ide-oda csapódó, erre meg arra hallgató utat választania ahelyett, hogy következetesen és persze vállalva a meglepetéseket, de mindenképpen saját tudatosságát hangolva szörfözött volna végig 2012 hullámain.

Be kell látnunk, hogy vannak olyan szálak az emberiség múltjában, amelyek elszakíthatatlanok és megkötnek bennünket. Létezik kollektív tudatunk, s éppen ezért létezik kollektív karmánk is. Azonban, a jövÅ‘ építése a jelenben történik! Sokan természetesen a jelenüket is arra használják fel, hogy a múlt pillanatait újra meg újra átéljék, de ezt egyáltalán nem tartom szerencsésnek. A múlt helyett válaszd inkább a jelent, s írd olyanná a sorsodat, amilyenné akarod. EttÅ‘l lesz tényleg szabad az akaratod.

Van, aki azt nézi, hogy félig üres a pohár, van, aki azt állítja, hogy félig tele van, s olyat is hallottam, hogy csak azért van félig tele az a bizonyos pohár, mert kétszer akkora poharat kaptunk, mint amekkorára szükségünk volna. Talán ez utóbbi megállapítás áll legközelebb az igazsághoz. Mindenkinek megvannak a pórázai és a fékezÅ‘ erÅ‘i: az egyénnek, a családnak, a nemzetnek, az emberiségnek stb. Igazából nem tudunk annál gyorsabban fejlÅ‘dni, s olyan hamar elérkezni egy magasabb rendű tudatszintre, mint ahogyan azt a TeremtÅ‘ Tudat szeretné. Végül is, minden Isten céljait szolgálja. De az utazást kellemesebbé tehetjük! Kérdés: mit teszünk azért, hogy komfortosabban érezzük magunkat a saját életünkben 2012-ben?

Aki akar, az találni fog egy olyan asztrológust, egy olyan jóst, egy olyan látót, aki majd azt mondja neki, amit hallani akar, s nem pedig a valóságot. A valóságban nem a világnak kell véget vetni – mert az apokalipszis vagy jön, vagy nem –, hanem az emberi oktalanságnak.

A részvétel a fontos

Álláspontom szerint túlzottan hozzászoktunk a szappanoperákhoz, s hajlamosak vagyunk az életet is kívülállóként nézni. Amikor pedig visszaránt az élet a kényszerhelyzeteinkbe, akkor idegenül-kelletlenül bukdácsolunk, mint aki soha egyetlen egy „ezoterikus” sort sem olvasott egész életében. Sokan könnyedén azonosulnak az ezoterikus kínálat eszméivel, s ilyenkor sokszor elfelejti az ember, hogy nem egyetérteni nehéz ezekkel az eszmékkel – bár akad, akire ez is igaz –, hanem azon elvek szerint élni, amelyeket a bölcsesség eszméi kifejeznek.

Az ember valahogy mindig történelemfelettinek vagy –alattinak érzi magát, egyvégtében váltogatja a szempontjait szubjektív és objektív nézÅ‘pontokra, s közben nem éli át a pillanatait, nem vesz aktívan rész a saját élettörténetében, azután meg siránkozik, hogy jól elbántak vele, s  mások hoztak döntést a feje felett. Az ember egy titok, egy valódi enigma, de erre csak akkor jön rá, ha nem statisztaként, s nem kukkolóként, élcelÅ‘dve, keserű-édesen szemlélÅ‘dve nézi végig élete filmjét, hanem belefolyva, alakítva, formálva vesz részt sorsának alakításában.

Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a valós és a valótlan között, de az embernek megvannak a misztikus képességei arra, hogy harmóniát teremtsen önmagában. Tisztán kell látni, hogy az elvakultság legalább olyan hiba, mint a vakság, vagyis azt hinni, hogy mindent tudunk éppen olyan önámítás, mint azt, hogy semmit sem. Lényegében az embernek nincs is más választása, mint kilépni a múlt árnyékából, eloszlatni a jövÅ‘ bárányfelhÅ‘it és átadnia magát Å‘szintén és teljes mértékben a Napnak, a Fénynek, mely új táncol a lét-nemlét határán, mint egy légtornász a kötélen. A fény véges és végtelen, külsÅ‘ és belsÅ‘, fent és lent, egyszóval mindent betölt. Aki ennek megtapasztalásáról lemond, az nem vesz részt a való életben, s lemarad jövÅ‘je építésérÅ‘l.

Boldog napot!