Éppen napjainkban dÅ‘l meg az a több száz, ha nem több ezer éves paradigma, amely hozzászoktatta az embereket ahhoz a suta gondolathoz, hogy szellemek nem léteznek. A vallások és a misztikusok mindig tudták tapasztalati úton, hogy a szellemvilág létezik és sokkal több teremtmény létezik odaát, mint idelent. Az anyagelvű tudomány azonban magának követelte és magához ragadta a jogot, hogy kimondja az igazságot e kérdésben, de az emberekben mostanság ébredezÅ‘ spirituális tudatosság visszaveszi a jussát.

Miért nem hisz a tudomány a szellemekben?

A tudomány válasza roppant egyszerű: mert kitalálta, hogy nincsenek. Erre pedig abból következtetett a tudomány, hogy olyan szabályokat állított fel, amelyekbe eleve nem férnek bele a spirituális jelenségek. A tudomány voltaképpen önkényes hiedelmek rendszerébÅ‘l áll, amelyet emberek találtak ki. Emlékeztetnék mindenkit, hogy az életet, de még egy pillangót vagy egy muslicát sem a tudomány talált ki vagy talált fel, hanem az Élet Intelligenciája és zsenialitása. Az, hogy egy megismerési ágazat nem akarja megérteni az Élet rejtélyeinek egy részét, körülbelül olyan, mint a durcás és erÅ‘szakos kisgyerek, aki nem óhajtja megtanulni a leckét az iskolában. A különbség csak annyi, hogy ez az Élet Iskolája. Ha viszont ez így van, akkor milyen alapon követelheti és sajátíthatja ki magának annak elÅ‘jogát, hogy majd Å‘ mutatja az emberiség fejlÅ‘désének irányát, kvázi Å‘ határozhatja meg, mi igaz és mi nem, melyik elképzelés a helyes és melyik nem? Emellett nem gyÅ‘zöm hangsúlyozni, hogy a tudomány nagyszerű fáklyavivÅ‘ az Élet egyes területein, de a spirituális területeken jelen paradigmáival alkalmatlan a megismerésre. Kivételt csak a tudomány forradalmian újnak számító, ötvözÅ‘ irányzatai képeznek, mint a határtudományok, a pszi-képességek kutatása, a techno-mágiák és a holisztika (test, lélek és szellem egységében gondolkodás).

Hogyan szerezhet az ember szellemi tapasztalatokat?

Ha az ember nem tesz lépéseket és erÅ‘feszítéseket a szellemi empíriák irányába, akkor a világ mai állása szerint sehogyan sem fogja a szellemi lényeket megismerni. Azonban, aki vállalja, hogy akár diplomás létére is beül az Élet képzeletbeli iskolapadjába, s az alapoktól kezdi el magát beavatni a spirituális tudományokba, vagyis a szellemtudományokba – merthogy ilyen is létezik –, az tud magán segíteni.

A szellemtudományok ugyanúgy a természeti jelenségekkel foglalkoznak, mint a hivatalos természettudományok, csak máshol húzzák meg a határvonalaikat, vagy egyáltalán nem húznak éles, elválasztó határokat. Értsük meg helyesen, hogy a határokat nem a természet állította fel, hanem az emberi elme. Ezért egyébként bármikor kitágíthatók és ledönthetÅ‘k. Tehát a szellemek legalább annyira természeti jelenségek, mint a kutyák, a macskák és a delfinek. Sokan alapból látják az angyalokat és a szellemi lények számtalan fajtáját: elementálokat, kísérteteket, tündéreket, gnómokat, sellÅ‘ket, szilfeket, és a többi, és a többi különleges lényt.

Hogyan láthat az ember szellemeket? MindenekelÅ‘tt azt kell letisztáznunk magunkban, hogy a természeti jelenségek általános fogalmakban és törvényekben rendszeresíthetÅ‘k. SÅ‘t, a természeti jelenségek egyszerű egzisztenciális ítéleteken alapulnak. Aki a helyes természeti törvényeket ismeri meg és nem az ember alkotta viszonyfogalmakat, melyek csak egy körön belül érvényesek, az a realitásokkal kerül kapcsolatba. A való világról beszélek, mely akkor is létezik, ha valaki tagadja, berzenkedik ellene, vagy feláll a hátán a szÅ‘r tÅ‘le. A való világ tulajdonságai a természeti törvények.

A következÅ‘ lépés, amit szinte mindenki elfelejt: a természet legtágabb reális tulajdonságinak megismeréséhez csupán egyetlen lelki energiát kell alkalmaznunk: az intelligenciát.

Az a tény, hogy a megismerés tárgyai bizonyos érzelmeket is sugallhatnak, nem egyszerűen közömbös, hanem veszélyes is a tanulói/tanulmányozói tevékenység folytatására nézve. Ennek egyik oka, hogy azok a jelenségek, amelyekkel a szellemtudomány foglalkozik, függenek az embertÅ‘l, mégpedig abban a kettÅ‘s értelemben, hogy egyidejűek az emberi civilizációval, valamint hogy az emberi szubjektivitás változásaihoz is kapcsolódnak.

Például az Å‘sember intelligencia híján nem gondolkodott azon, hogy a Föld a Nap körül kering, sÅ‘t sokan még az ókorban és a középkorban sem értettek ezzel egyet, de attól még a helyzet ez volt. Tehát a megismerés módozatai helytelenek voltak, de azoktól függetlenül a törvények és a jelenségek maguktól, tabuk nélkül működtek.

Ugyanakkor semmilyen szubjektív szempont, mint például az emberi tapasztalatok – példánknál maradva a Nap ismert látszólagos mozgása az égbolton – nem változtatta meg a természeti jelenségek törvényszerűségeit. Gondolhat bármilyen elméset vagy csalafintát a tudós, ha az nem tükrözi hűen a természeti törvényeket, akkor az az elmélet elÅ‘bb-utóbb elsüllyed az átmenetiség mocsarába.

Egy újabb és sarkalatos különbség a mai tudományos hozzáálláshoz, módszertanhoz és megközelítéshez képest az, hogy a szellemtudomány által vizsgált szellemi jelenségek egyszersmind nem megismételhetÅ‘k, mert egyszeriek!!!

Azok a szellemi tartalmak, amelyek a megismerésükre tett erÅ‘feszítésbÅ‘l származnak, illetve azok a fogalmak, amelyeket a valódi szellemi megismerésbÅ‘l alkotunk, nem csupán a puszta valóság tulajdonságait, hanem a jelenségek létének tényét foglalják magukba. Tehát a szellemtudomány abszolút gyakorlatias és tudásalapú (nem elsÅ‘dlegesen információalapú).

Mindezeket az elveket sohasem volna szabad szem elÅ‘l téveszteni, ha szellemeket vagy egyéb szellemi jelenségeket szeretnénk látni és tapasztalni. A „hiszem, ha látom”- hozzáállás elfogadható a szellemtudomány és bármely spirituális diszciplína számára. Ez alapján meg lehet különböztetni a lényeget a lényegtelentÅ‘l.

A misztikus ember

MindenkibÅ‘l válhat misztikus ember. A misztikus olyan személy, aki látja a szellemeket, sÅ‘t kommunikál a szellemvilág lényeivel. Számára nem ködös hóbort, hanem élÅ‘ valóság a szellemi szféra.

Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, az az, hogy mindenkinek más a realitása! Ezt tiszteletben tartva nem árt megkövetelni a spiritualitásnak a saját magának kijáró tiszteletet. Spirituális szempontból az anyagban hívÅ‘ tudós legalább annyira sötétben botorkál, mint a kutató számára a misztikus. Már maga az elnevezés: „misztikus” is erre utal. De a határok lassan elmosódnak, mert a 21. századi embernek fel kell ébrednie. A középkor vallásos kábulata után, a tudomány babonái és a vallástalanság szkepticizmusa után megtalálhatjuk az egyensúlyt, mely nem a földi igazságokra épül, minthogy éppen a földi ellentétek borítják fel minduntalan az ember harmóniáját.

Ismeretes, hogy minden emberi osztályozás viszonylagos, hogy hasznos eszközként szolgál a jelenségek komplexitásában való kiigazodáshoz, amiket valamely tudomány vizsgál, ám nem fedi teljesen a valóságot, mely finom és alig észlelhetÅ‘ átmenetekbÅ‘l áll.

A valódi misztikus kerüli a történelem régi, általánosító jellegű filozófiájának veszélyes túlkapásait, mert azok erÅ‘sen félrevezethetik. Lásd magukat a történelmi ideológiákat, melyeket az adott kor mindig a legjobbnak és a követendÅ‘nek kiáltott ki, s mi lett belÅ‘lük mára? Mosoly tárgya, elítélendÅ‘ diszkrimináció, tabu, vagy idejétmúlt dogma.

Szellemek léteznek!

Az általam vallott és nagyra becsült holisztikus szemlélet és a szellemtudomány szerint az ember test, lélek és szellem hármasságából áll. Tehát a dolog már ott elkezdÅ‘dik, hogy aki a szellemek létét kétségbe vonja, az hadilábon áll az önismerettel, így egyúttal saját létét tagadja meg.

EttÅ‘l eltérÅ‘ módon, aki legalább az esélyét megadja annak, hogy e feltétel teljesüljön, kialakíthatja azokat a szunnyadó képességeit, amelyekkel meggyÅ‘zÅ‘dhet arról, hogy a szellemek egy bizonyos érzékelhetÅ‘ tartományba esnek. Ez a tartomány bár hasonlít, de egyszersmind el is tér az anyagi világ vibrációitól. A különbség, hogy nem a szellemek materializálódnak, vagy manifesztálódnak a fizikai síkra, hanem a mi érzékelésünk szélesedik, tágul ki addig a határig, amelyeken belülre esnek a szellemek.

A lelkek idÅ‘tlen-idÅ‘k óta, szünet nélkül vándorolnak különbözÅ‘ fajokba a különféle bolygókon. Természetesen mindenki az anyagi energia bűvöletében, az anyagi energia által felkínált test szekerén vándorol az Univerzumban. Ez természetesen a tettek és visszahatások sorozatát foglalja magába. Amikor a halál után a lélek elkezdi titokzatos vándorútját, a valóság más dimenzióival ismerkedik meg. Ekkor szembesül sok mindennel az ember, még a legkétkedÅ‘bb ember is!

Minden lélek rendelkezik valamennyi ötlettel, személyiséggel és alkotókészséggel, hogy a világot többé-kevésbé megismerje. Mégis, csak kevesen tudják mindezt a megfelelÅ‘ pillanatban összeszedni. A hétköznapi életben egyre több lesz a szellemi megtapasztalása az embereknek, ezért nem árt felvértezni magunkat az ilyen jellegű ismeretekkel is!

Mindenki maga alkotja az életét, magának írja a sorsát és maga váltja meg magát a felismerései és a téteményei által. Ennek a megértése a valódi tudás kezdete. Amikor azt érzed, hogy meg akarod ismerni saját magadat és a világot, akkor a mélyebb valóságot konkrétan is meg kell tapasztalnod. Ébredj fel a tudatlanság sötétjébÅ‘l és nézd meg, hogy tudsz-e azon kívül is létezni! A szellemeket ott találod.

Boldog napot!