Egyre több tudós, béke Nobel-díjas, ökológus, szellemi vezetÅ‘ és józan gondolkodású ember hívja fel a figyelmet arra a mérhetetlen mohóságra, amely a nyugati társadalmat jellemzi. Sokan a globális felmelegedéshez hasonló kacsának gondolják a beharangozott vészjósló elÅ‘jeleket. Pedig, ha belegondolunk, akkor logikus, hogy a természet folyamatos, gátlástalan kizsákmányolása és mérgezése, az erÅ‘források esztelen pazarlása, az esÅ‘erdÅ‘k kiirtása és az ehhez hasonló tendenciák elÅ‘bb-utóbb visszafordíthatatlan következményekkel fognak járni.  

Az emberi mohóság átka

Az ökológiai lábnyomról már írtam korábban, s most folytatom, mert a lakosság körében még nem tapasztaltam a környezettudatosságnak azt a fokát, amely egy kicsit is bíztató lenne a környezetvédelem szempontjából a jövÅ‘ tekintetében.

Azt tekintem normálisnak, amikor az iskolai tanulmányaiból, a családi neveltetés alapján és a tömegtájékoztatás segítségével az emberek értékrendje az egységes szemlélet felé tendál. KézenfekvÅ‘, hogy elÅ‘ször mindenkinek el kell magyarázni, hogy a természet nem egy mechanikus gép, miként az ember sem, hanem lelke és élete van, s szeretne Å‘ is kibontakozni, fennmaradni és fejlÅ‘dni. A természetnek is megvannak a maga erÅ‘forrásai, melyek megújulni törekszenek. Amikor az egyén az emberi társadalom szervezÅ‘désében, vagy egyszerűen csak mindennapi életében figyelembe veszi a Föld lehetÅ‘ségeit és tartalékait – például föld és víz tekintetében –, akkor rájön, hogy kölcsönös függÅ‘ségben és egymásrautaltságban élünk a bolygónkkal. Minden szempontból adunk és kapunk. Ez egy olyan körforgás, mely értéket teremt. Odafigyelni erre a mérhetetlenül nagy összefonódottságra, tudomásul venni a létezését és elÅ‘segíteni a fenntartását, jól felfogott érdekünk és egyúttal felelÅ‘sségünk is.

Ezt ismerte fel többek között William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológus, akik számadatokba foglalták az egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra vonatkozó „eltarthatóságot”. EbbÅ‘l született az ökológiai lábnyom fogalma.

Szűkül az életterünk! Vége a jólétnek!

Nem politikai vagy bármi más manipulatív eszmeiség vezet valakit, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy az életterünk szűkül és mi bizony tehetünk errÅ‘l, hovatovább, együtt, közösen, az emberiség nagy családja lesz a kárvallottja ennek, s ennek okán talán tennünk kéne néhány apró lépést. Álláspontom szerint a felelÅ‘sség, az elÅ‘relátás és a figyelmesség a célravezetÅ‘, ha fenntartható fejlÅ‘désrÅ‘l és elviselhetÅ‘ életminÅ‘ségrÅ‘l szeretnénk biztosítani a gyermekeinket és az unokáinkat.

Ha ezt komolyan vesszük, akkor gátat szabhatunk az emberi mohóságnak és nemtörÅ‘dömségnek, ha nem, akkor az ember a legfejlettebb parazitájává fog válni a Földnek, s el fogja pusztítani a saját bolygóját és talán még a kihalás veszélyeivel is szembe kell majd néznie.

Az adatok azt mutatják, hogy 1900 óta többet használtunk el bolygónk erÅ‘tartalékaiból és nagyobb pusztítást végeztünk, mint az azt megelÅ‘zÅ‘ évezredek alatt együttvéve. Tehát amikor kongatom a vészharangokat, akkor nem siránkozom és farkast kiáltok, hanem ésszerű és alátámasztható érveket sorakoztatok fel és megalapozott, mérsékelt következtetéseket vonok le. Amennyiben így folytatódik minden: technikai fejlÅ‘dés és a természet eltiprása, akkor sötét jövÅ‘ borul ránk.

Az ökológiai lábnyom kiszámításakor figyelembe szokás venni az egyes csoportok (család vagy város) mindennemű fogyasztását az energiától kezdve az építÅ‘anyagon keresztül a vízig mindent, és ezek alapján lehet megbecsülni az eltartásukhoz szükséges termÅ‘képes földterület nagyságát.

A fogyasztásunk nyilvánvaló. A gazdasági érdek és a fogyasztói társadalom habzsoló magatartása szintén egyértelmű. Ezt a kettÅ‘t érdemes összehasonlítani. Ebben segít az ökológiai lábnyom.

Az emberiség már 1987-ben átlépte azt a kritikus határt, ameddig a természet garantálni tudta minden egyes ember igényeinek a kielégítését. A jelen helyzet a következÅ‘: 50%-kal többet veszünk el, mint amennyi regenerálódni vagy pótlódni tud.

Igazak-e az adatok?

Az magától értetÅ‘dÅ‘, hogy használjuk a Földet, az viszont már nem, hogy tönkretesszük.

Az ökológiai lábnyom kiszámításánál hat tényezÅ‘t vesznek figyelembe:

1. Szén lábnyom: Ez megmutatja, hogy mekkora erdÅ‘terület képes elnyelni a fosszilis források elégetése, valamint a kémiai folyamatok során és a földhasználat-változás miatt keletkezÅ‘ szén-dioxidot.
2. ErdÅ‘ lábnyom: Tükrözi azt a területnagyságot, amelyet az éves rönkfa, papíralapanyag-, faáru és tűzifa-felhasználás igényel.
3. LegelÅ‘ lábnyom: Ez az érték az állatállomány eltartásához szükséges terület nagyságát reprezentálja. (húsipar, tejtermékek, bÅ‘r, gyapjú, irha)
4. Halászati lábnyom: A tengeri és édesvízi fajok halászati adatai alapján számolják ki, s közben figyelembe veszik az újratermelési igényeket is.
5. Szántó lábnyom: Részint az emberi fogyasztásra, részint az állati takarmányozásra, továbbá a bio-üzemanyagok elÅ‘állítására megtermelt növények területigényén alapul ez a viszonyszám.
6. Beépített területek: Az emberi infrastruktúra által lefoglalt vagy igénybe vett földterületet mutatja. (közlekedés, lakások, gyárak, erÅ‘művek stb.)

Sokan hoznak fel érveket pro és kontra az ökológiai lábnyommal kapcsolatban. A statisztikai adatokat lehet hamisítani vagy kozmetikázni, de a tények önmagukért beszélnek. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy amikor egy gyár folyamatosan ontja a légkörbe a kéndioxidot, akkor azzal jót tesz. Javasolnám, hogy gyűjtsünk ilyen irányú ismereteket és járjunk nyitott szemmel, úgy hozzuk meg a döntésünket.

Robert Müller (egykori ENSZ fÅ‘titkárhelyettes) a következÅ‘ket említette:

• percenként 21 hektár Å‘serdÅ‘t pusztítunk el, 50 tonna termÅ‘talaj megy tönkre, 1200 tonna szén-dioxid kerül a levegÅ‘be
• minden órában680 hektár termÅ‘talaj sivatagosodik el
• minden nap 250 ezer tonna kénsav hullik a földre savas esÅ‘ formájában
• Ezen felül 100 ezer kémiai vegyület kerül a vizekbe, szilárd hulladék milliónyi tonnái az óceánokba és a szén-dioxid milliárd tonnái a légkörbe.

Ha valakit csak és kizárólag az anyagi jóléte érdekel, akkor is számolni kell ezekkel az adatokkal. Most mindeni azt hiszi, hogy biztonságban van és nincs veszélyhelyzet, csakhogy a veszély alattomos valami, nem fogja bejelenteni, hogy mikor ölt testet, és akiknek nem áll érdekükben tájékoztatni minket a realitásokról, azoktól hiába várjuk.

Az ökológiai lábnyom megállapításának metodikáját több bírálat is érte már. Például a kritikusok nehezményezték, hogy nem veszi számításba a többszörös célra használt területeket, illetve hogy nem alkalmas az egy háztartásban élÅ‘ket külön fogyasztóként kezelni, vagy nem csak nyugati szokásokat kellene figyelembe venni.

A módszertani hibákat kiküszöbölendÅ‘ az alkotók tovább finomítják a modelleket. Ezzel együtt a számok jeleznek valamit: tudatosságra és takarékosságra hívják fel a figyelmet, no és persze a számos svindlire, amit a pénzoligarchia eltitkolt eddig.

A modell fogyatékosságai ellenére is több mint elgondolkodtató. Kérdés: merünk-e belegondolni?

Hogyan csökkentheted az ökológiai lábnyomodat?

Szeretném valamilyen pozitív dologgal zárni ezt az írást, de a helyzet kritikus és nem az ökológiai az egyetlen szegmens, ahol gyökeres átalakulásra lenne szükség. Ha valaki tenni szeretne a tiszta és egészséges környezetért, álljon itt néhány tipp, amellyel az egyén is hozzájárulhat az ember-természet egyensúlyához:

• Használjunk energiatakarékos háztartási gépeket, izzókat és egyéb elektrotechnikai eszközöket.
• Feleslegesen ne használjuk a világítást.
• Takarékoskodjunk a fűtéssel, mert pár fok is mérhetÅ‘ megtakarítást jelenthet.
• Optimalizáljuk az autóval történÅ‘ közlekedést, vegyük igénybe inkább a tömegközlekedést.
• Vásároljunk nagyobb kiszerelésű tartós termékeket a sok kisebb helyett.
• Válasszuk a környezetbarát csomagolású termékeket.
• Tanuljuk meg a szelektív hulladékgyűjtést!
• Törekedjünk az újrahasznosításra: mind otthon, mind vásárláskor. (pl.: csomagolószer)
• Részesítsük elÅ‘nyben a hazai termékeket!
• Ne pazaroljunk! Csak annyit használjunk mindenbÅ‘l, amennyi feltétlenül szükséges. (felesleg- és hulladékképzÅ‘dés)

Természetesen a lehetÅ‘ségek száma végtelen: az építendÅ‘ ház méretétÅ‘l kezdve az építÅ‘anyagon keresztül a fűtésfajtákon át az egyéb rezsi- és fogyasztáscsökkentÅ‘ praktikákkal bezárólag. De minden a fejben dÅ‘l el. Ez valahol intelligencia kérdése is. Le kellene végre rombolnunk elménk abbéli hiedelmeit és mítoszait, hogy mindig kifelé éljünk és mindenben a nagyobbat keressük: többet birtokolni, többet fogyasztani, jól meggazdagodni… A nagyság és a növekedés hasznos is tud lenni, például a tudatosság, együttérzés, biztonság, kiszámíthatóság és környezetvédelem területén.

Boldog napot!