A spirituális látásmód szerint az egyik ember semmivel nem különlegesebb a maga nemében, mint a másik. Nem értékesebb attól, hogy gazdagabb, hogy jóléti társadalmak valamelyikébe született, vagy hogy több sikert zsebelhetett be eddigi élete folyamán. Spirituális oldalról nézve korántsem számít annyira a rassz, a bÅ‘rszín, a beszélt nyelv és a kultúra, mint ahogyan azt mi legyártottuk magunknak. Akkor mi számít?

A test csupán egy finomabb tudat durva eszköze, mely arra szolgál, hogy megtapasztalhassa általa a világot. Ami tehát igazán számít, az maga az élet, a megtapasztalás, az átélés, az élmény. s ezen felsoroltak milyensége, minÅ‘sége és egymásutánisága. Erre kellene fókuszálnunk életünk folyamán. De mi e helyett keressük a különlegességet, a magunk különlegességét, s közben elvész az  értékes idÅ‘. Érdekes, hogy a természetben az egyik történés sem figyeli annyira a másikat, mint az emberek egymást. Az egyik csillag sem irigy a másikra, mert annak százszor több fénye van. A csillagok nem sápadnak el pusztán azért, mert a másikat különlegesebbnek, izgalmasabbnak vélik, vagy tartják mások.

Sajnálatos módon ezt az emberi „többre vágyást” lovagolja meg a legtöbb eszmerendszer. Nem is lenen ezzel baj, amíg csupán a jobbnál-jobb innovációkra és felfedezésekre vezetnének eme jellemvonásaink. De azt kell mondjam, hogy a valódi spiritualitást, a kifinomult gondolkodásmódot és szeretetet nélkülözÅ‘ vallásos, vagy tudományos dogmatizmus megöli az ember valódi kibontakoztatásának és önmegvalósításának szinte minden csíráját.

Gondoljuk csak meg, hogy ami spirituális vagy ezoterikus (beavatotti), az ma sokszor nevetség tárgya. A média egy eszköz, amelyet kisajátítva használnak bizonyos célokra. Például a tömegmanipulációra. De nem a technológiai színvonal a felelÅ‘s ezért, hanem az ember, az irányító emberek elméje. Mert ha nem lennének szélsÅ‘ségesen elfogultak és elvakultak a saját eszméikkel szemben – bármi is legyen az –, akkor nyilván a nagy számok törvénye és a sokat hangoztatott „szabadság” által a tiszta és társadalmilag is hasznos spirituális tanításoknak már réges-régen el kellett volna terjedniük a Föld nevű bolygón. Hogyan lehetséges az, hogy egy autó, egy komputer, egy mobil, egy közösségi oldal az interneten pár év alatt világkarriert fut be, míg az emberek életminÅ‘ségét támogató és megalapozó spirituális (szellemi) tanítások nem jutnak el az emberekhez.

A Biblia és egyéb szent könyvek ártó dogmatikájának következményeirÅ‘l nem teszek külön említést, hiszen az legalább annyira a harcról szól, mint a terrorizmus elleni háborúk. A különbség csak annyi, hogy az évszázadokon keresztül elhúzódó, de megint csak tévútra csaló „te már birtokolod az egyedüli igazságot” című tudatosság terjesztésérÅ‘l szól. Semmi szabadság, csak kötöttségek. Másképpen fogalmazva: semmi szabadság, csak korlátok. Tisztára birkává nevelés a legtöbb hitkultusz. Bármi alternatíva megjelenik, már készen vannak a válaszok. (Mert az Úr megmondta.) Szerintem pedig emberek mondták és írták meg, méghozzá nagyon is emberi okokból, hogy mit szabad gondolni és mit nem.

Mivel a spiritualitás tiszta ágazatai felnyithatnák az emberek szemét, ezért tűzzel-vassal irtják Å‘ket. Nehogy egómentesedjen az ember! Nehogy valódi toleranciát tápláljon embertársai felé! Mert ha valaki másként gondolkozik, akkor Å‘ már eltévelyedett, akit vagy meg kell menteni, vagy el kell ítélni, kizárni a normális emberek közül. Sokszor a normális birkát jelent, s nem embert! A birka ez esetben olyan személy, aki nem gondolkodik, csak követ egy eszmét, s nem kérdez, csak végrehajt. Mi a különbség hát a tudomány, a vallás és a katonaság alapmentalitása között? Mintha a sok emberi egyesülés által verbuvált tömeg folyamatos harcot folytatna az emberekért, a népszerűségért, a hatalomért, vagy bármi másért, amit az érdekei diktálnak. Kérdés: És ki akar valóban jót tenni az emberekkel? Ki akarja ténylegesen, tiszta szándékból fejleszteni az emberi tudatot? Ezt a csodálatos fajt?

Az önelégült és a saját igazukban olyannyira abszolút hívÅ‘ emberek, akik mások boldogulását is könnyedén feláldozzák a saját rövid vagy hosszú távú érdekeik realizálása érdekében, mindenképpen leigázzák a világot és feltartóztatják a fejlÅ‘dést. Az olyan emberek arctalanok, bebújnak mindenféle társulás – politikai pártok, gazdasági egyesülések, vallási irányzatok, tudományos címek, jogszabályok és globális szervezetek – mögé, s miközben elhitetik másokkal, hogy Å‘k attól lesznek különlegesek, hogy az Å‘ elveiket követik, a háttérbÅ‘l irányítják a tömeget. Így válik a különlegesség érzete métellyé. Így esik az ember a saját csapdájába. Ily módon válunk kiszolgáltatottá.

Az igazi spiritualitás értelmében minden ember különleges a maga egyediségében, de nem azért, mert fogyasztó, hanem mert mások elhitetik vele, hogy milyen. Az ember egyelÅ‘re még csak ember. De válhat belÅ‘le Ember. Az Emberré válás evolúciója azonban még csak most kezdÅ‘dik!

A felnövekvÅ‘ generáció inkább degeneráció, nemde? De legalább különlegesnek érzi magát, mert új. Kérdem én: a lélektelen szemléletmódját tekintve hová vezeti a világot az új generáció? Sehova. Mert nem az új generáció vezeti a világot, az emberek csak kiszolgálják az arctalan vezetÅ‘k által működtetett, pénzre alapozott rendszert. Cserébe kaphatunk ikonokat: a sikerrÅ‘l, a szépségrÅ‘l, a fiatalságról, a gazdagságról és a legabszurdabb módon a szabadságról. Mi ebben a szabadság? Elárulom a választ: nincs benne szabadság, csupán a szabadság illúziója, vagyis hogy faramuci módon Te legalább különleges vagy! (Akkor viszont nem lehetsz normális!)

Boldog napot!